2017 október 25

Este alighogy beléptem a lakásba, csörgött a telefonom. Hulla fáradt voltam, mert egész nap a városban csatangoltam, és már lejártam a lábam. Szerettem volna a családom tagjainak, és barátaimnak jó előre megvásárolni a karácsonyi ajándékokat. Egyelőre csak nézelődtem, kerestem a jó ötleteket, de semmi olyant nem találtam, ami első találkozásunkra elvarázsolt volna. Most, hogy éppen munka nélkül vagyok (friss nyugdíjas), van időm, hogy ne hagyjam a vásárlást az utolsó napokra, mint rendesen.

Az előszobában lerogytam a telefonasztalkára, ridikülöm mélyéből kihalásztam az idegesítően csörgő okos telefont. Egy amerikai barátom keresett, felajánlott egy állom állást a világ másik felén. Két nap gondolkodási időt adott, mert a munkát a következő hónap első napjától be kell tölteni.

Egy ausztráliai szálloda pszichiátere szülési szabadságra ment hat hónapra, találtak is egy helyettesítőt, de ő az utolsó pillanatban visszamondta az állást. Most lóhalálában kell keresni vakit helyette, és rám gondoltak.

Éjjel a férjemmel órákig győzködtük egymást, hogy mit jelent az életünkben ez a lehetőség. Mindketten tudtuk már az elején, hogy nem vagyok döntési helyzetben, ezt a munkát nem lehet kihagyni.

Mégis nagy volt a dilemma, mert ilyen hosszú ideig egymástól távol még soha nem voltunk közel ötven éves ismeretségünk alatt. Öt órán keresztül nem jutottunk semmire, de minden érvet és ellenérvet megbeszéltünk. Végén hullafáradtan bujtunk össze, hogy a maradék néhány órát, ami az alvásra maradt megédesítsük. Na meg úgyis hosszú ideig nem lesz alkalmunk, hogy egymással megosszuk az ágyunkat.

2017 október 26

A délelőttöt azzal töltöttem, hogy átgondoljam, mi mindent kell két-három nap alatt lerendezni, hogy nyugodtan utazhassak el. Egy papírlapra sorba felírtam a tennivalókat, ez lett a következő napokban a szamárvezetőm. Amit lerendeztem, kihúztam a listáról, és mindig eszembe jutottak újabb feladatok, amivel a listát bővítettem.

Délután három órakor telefonáltam New-Yorkba, és elvállaltam az állást. Egy óra múlva kaptam barátomtól egy elektronikus levelet, melyben részletesen leírta a teendőimet, és kiegészítette az előző napi információkat. Gyorsan letöltöttem a vízumkérő lapot az internetről, és kitöltve átküldtem az útlevelem másolatával együtt egy Ausztrál e-mail címre. Ott ugyan ilyenkor éjszaka van, de reggel elindítják a hivatalos ügyintézést, és ha szerencsém van, érkezésemkor a repülőtéren megkapom a papírjaimat.

Következett a repülőjegy vadászat. Huszonkilencedikei indulásra találtam az első lehetőséget, és mivel az idő sürgetett, nem válogathattam. De így még lett két és fél napom, hogy otthon mindent elrendezzek.

2017 október 27-28

A következő két nap maga volt a teljes őrület. Már nem vadásztam ajándékokra, örültem, hogy lyuk van a hátsó felemen. Reggeltől estig pörögtem, szaladgáltam, ügyeket intéztem, és szerveztem. Végül majdnem mindent sikerült kihúzni a listáról.

2017 október 29

Vasárnap este tizenhat órakor indult a repülőgépem, és Dubaiban ottani idő szerint huszonhárom óra után szálltunk le. Két óra az időeltolódás, tehát kicsit több mint öt órát repültünk. Majdnem három óra állt rendelkezésre az átszállásra. Hajnali kettő óra tizenöt perckor indultunk tovább, és itt is, mint az előző úton, az Emirates légitársaság vendégszeretetét élveztem. Valóban élveztem, igazán tisztességes kiszolgálásban volt részünk.

Még annyi időm maradt felszállás előtt, hogy férjemnek küldjek egy rövid e-mailt, eddig minden rendben.

2017 október 30

A repülő kényelmes volt, a kiszolgálás kiváló, csak a gépen töltött idő volt nagyon hosszú.

Sydneyben helyi idő szerint másnap este tíz után landoltunk. Otthon ilyenkor délután kettő van. Az útnak ezen a második szakaszán tizennégy órát repültem. Altató segítségével ebből négy órát sikerült átaludnom, a többi eltelt az étkezésekkel, és filmnézéssel. De a neheze csak ez után következett. A következő járat indulásáig tizenkét és fél óra volt még. Szerencsére a vízumom már várt rám, így kimehettem a városba, és az éjszakát végig csavarogtam. Volt néhány éjszaka is nyitva tartó üzlet, itt folytattam a karácsonyi ajándékok vadászatát. Sikeremet bizonyítja, hogy vásárolnom kellett egy új táskát friss szerzeményeim tárolására. Milyen jó, hogy néhány napja otthon nem találtam semmit, szeretteim most postán kapják majd meg ajándékaikat.

2017 október 31

Délelőtt tíz óra negyven perckor hulla fáradtan szálltam be a gépbe, és a három órás repülőutat végig szenvedtem. A Qantas Airways járata kényelmes volt, de ez rajtam már semmit nem segített. Amikor az átcsavargott éjszaka után hajnalban visszamentem a repülőtérre, ott már nagyüzem volt, hiába próbáltam egy padon megkísérelni az alvást, percenként felébredtem. Az utolsó fél órában már az idő is mintha megállt volna. A repülőgépen a nagy fáradtságtól sajnos nem tudtam elaludni.

Amikor landolása után, a repülőtéren beszálltam a reám váró autóba, lefeküdtem a hátsó ülésre, és azonnal elaludtam. Csak tíz percig tartott az út a szállodáig, de milyen csodás tíz perc volt ez, olyan mély álomba szenderültem, hogy a gépkocsivezető alig tudott felébreszteni. Pár perc múlva már a szobámban aludtam ruhástól az ágyon. Este hat órakor ébredtem, gyorsan lezuhanyoztam, és találtam egy kézzel írt levelet az íróasztalomon. Az igazgató személyesen jött üdvözölni, de látta, hogy használhatatlan állapotban vagyok, levelében jó pihenést kívánt, és megadta a telefonszámát. Mint írta, ha magamhoz térek, este tizenegy óráig bármikor kereshetem, és egyben meghívott vacsorára.

Nem mondom, hogy friss voltam, amikor új főnököm, végigvitt a szállodakomplexumon, de felvillanyozott a másnaptól reám váró feladat.

A szálloda fantasztikus létesítmény. A préri közepén egy elegáns minden kényelemmel, luxussal ellátott nyaralófalu. És az igazgató egy szórakoztató, megnyerő modorú dél-afrikai fiatalember, alig idősebb, mint a nagyobbik fiam. Vacsora közben majdnem mindent megbeszéltünk, nem volt más dolgom, mint hogy alaposan kialudjam magam, és másnap elkezdjem új munkámat.

2017 november 1

Első munkanapom az ismerkedéssel telt. Nagyon kedves fiatal asszisztenst kaptam, aki három évet dolgozott együtt két elődömmel. Szakmai hozzáértéséről hamarosan személyesen is meggyőződhettem. Dolgozószobám ablaka egy kis kertre nézett, hangulatos, intim, terasszal. Az épület falsíkjától körbefutó hangszigetelő falat magas élő sövény takarja. Mivel itt mindig jó idő van, a pácienseimmel a szabadban is tudok beszélgetni. Még nem tudom mennyi munkám lesz, de minden bizonnyal kényelmesen el tudom látni a feladataimat. Hétköznaponként tíz és tizenkettő óra között lesz a hivatalos rendelési időm, és délutánonként kettő és négy között még két óra. Ez a főállásom, mellette két másik szállodában is dolgozom hetente két-két esti órában, szerdán és pénteken. De mint az orvosok mindenhol, én is huszonnégy órás készenlétben leszek. Ha sürgős esethez hívnak, akár éjszaka is rendelkezésre kell állnom. Természetesen szombat és vasárnap amúgy szabad vagyok, akár el is utazhatok. Ilyenkor a recepción le kell adnom a tartózkodási helyemet, és az elérhetőségemet.

Három napig segít beilleszkedni elődöm, aki szülési szabadságra megy, és hat hónap múlva áll ismét munkába. Harminchat éves szingli nő, első gyermekét várja. Stabil párkapcsolata nincs, leendő gyermeke apjáról a szállodának nincs információja. Csak gyanítani lehet, hogy az egyik vendég segítette hozzá az anyai örömökhöz.

Nos, velem ilyen probléma biztosan nem lesz. Az én párkapcsolatom egy életre szól, nem veszélyeztetem az itt nyaraló vendégeket. A korom miatti utódnemzés lehetetlensége ezért csak másodrangú kérdés.

Nap közben többször találkoztam az igazgatóval, és megismerkedtem néhány munkatársával.

2017 november 2

Ma is csendes napom volt. Tovább ismerkedtem a szállodával, és az itt dolgozókkal.

A rendelési időben bejelentkezett első páciensem. Legalább is ezt hittem, de kiderült csak látni akart egy nagyon kedves ötvenes házaspár. A férj elmondta, hogy két éve Los-Angelesben részt vett egy előadásomon, és szeretett volna bemutatni a feleségének. Meghívtak estére egy kis beszélgetésre, és jót dumcsiztunk hármasban. Később a bárban csatlakozott hozzánk egy négytagú társaság, és reggelig jó nagy bulit csaptunk. Másnap már híre ment, hogy az új pszichiáter milyen belevaló öreglány, aki a korát meghazudtolva asztal alá itta a nála jóval fiatalabbakat. Való igaz, hogy mindig szerettem társasági életet élni, de az asztal alá ivás már más kérdés. Mivel az önkontrollom jól működik, mindig csak annyit ittam, ami sem a tudatomat, sem a gyomromat nem bántotta. De valóban jól éreztem magam, sokat nevettünk, nagyokat táncoltam a társaság valamennyi férfi tagjával, még az egyik hölggyel is. Három órakor feküdtem le, és a szokásos hat órámat végigaludtam.

2017 november 3

Reggel, mielőtt kényelmesen megreggeliztem, még volt időm egy gyors úszásra. A vízben ilyenkor csak néhány vendég van, bizonyára ők is a reggeli előtti felfrissülést keresik.

Amikor kiléptem a medencéből, hallom, hogy búgó bariton hangon valaki azt mondja "Ooh la la". Ahogy mondani szokták, a legszebb férfikorban lévő sármos úriember úgy nézett, mint aki egy látomással szembesült. Már megszoktam, hogy rendszeresen rajtam felejtik a szemüket a férfiak, különösen, ha bikiniben látnak. Éreztem, hogy ez a rám csodálkozás még okozhat némi munkát a következő napokban. Semmi baj, elég nagy gyakorlatom van abban, hogyan hárítsam el a kéretlen közeledési kísérleteket. De az úr nem közeledett, csak bámult nyálát csorgatva, mint egy zavarodott tinédzser. Ez a jóember biztosan felkeres a rendelőmben, van már egy valódi páciensem. Sajnálom szegényt, mert ő randevút szeretne, helyette kezelést kap.

Délután a rendelési időm befejezésekor átsétáltam egy másik szállodába, minden pénteken öt és hét óra között az ottani vendégeknek tartok rendelést. A szálloda csak kétszáz méterre van tőlünk. Még több mint fél óra volt a rendelési idő kezdetéig, ezt az időt a létesítmény igazgatójával, és helyetteseivel felhasználtuk az ismerkedésre.

Ezen a héten, szerdán, a másik szállodában még elődöm látta el a feladatokat, jövő héten már ez is az én reszortom lesz. A két másik szálloda vendégei egyébként itt a saját törzshelyemen bármikor felkereshetnek rendelési időben,

Hazaérve a szobámban várt egy üzenet, hogy előző esti barátaim szeretnének ma is velem bulizni. A tegnapi spontán parti híre bejárta a szállodát, és többen csatlakoznának hozzánk. Hát rajtam nem múlik, éljük az életet. Nem olyan hosszú, hogy egyetlen jó percét is kihagyjuk.

Lementem a konditerembe, utána úsztam egy kilométert, majd egy kellemes vacsora után egy kis pihenést is beiktattam a parti előtt.

A buli olyan jól sikerült, hogy az igazgató szerint "erről még tíz évig beszélni fognak". Megint hajnalban feküdtem le, nem volt szükség altatóra (amúgy máskor sem, kivéve a repülőgépet).

2017 november 4

Szombat van, délelőtt tizenegyig lustálkodtam, és mivel a reggelit kihagytam, egy frissítő úszás után már délben megebédeltem.

Délután csatlakoztam az ULURU-t meglátogató csoporthoz. Körbejártuk ezt a rendkívüli homokkő sziklát, egy őslakó idegenvezetésével. A kilenc és fél kilométeres utat négy óra alatt tettük meg, sokszor megállva, mert vezetőnk mindent szeretett volna elmondani erről a világon egyedülálló képződményről.

Este a vacsoraasztalomnál elém állt a tegnapi nyálcsorgató úr, és udvariasan megkért, engedjem meg, hogy néhány percre igénybe vegye a türelmemet. Mivel én is udvarias ember vagyok (többé-kevésbé), hellyel kínáltam. Két órát beszélgettünk, közben megittunk egy üveg bort. Nem lesz az úr a páciensem. Bár nagyon bejövök neki, de érdeklődött utánam, és mivel boldog párkapcsolatban élek, nem fog zaklatni. Elmondta, hogy ki ő, mesélt az életéről, és amikor a bor elfogyott, mint jó barátok köszöntünk el egymástól, mindketten mentünk a saját ágyunkba aludni.

2017 november 5

Megérkezésem óta a mai az első nap, amikor átadhattam magam a nagy semmittevésnek. Úgy éreztem, mintha én is a szálloda vendége lennék. Napoztam, úsztam, kóstolgattam a finom koktélokat, és a szakácsok műremekeivel degeszre tömtem a bendőmet. Estére bele is fáradtam a nagy semmittevésbe.

Láttam hódolómat, amikor beszállt a gépkocsiba, a reptérre menet, bulizó partnereim már előző nap elrepültek. A legtöbb vendég csak egy két éjszakát tölt a szállodában. Azért jönnek ide, hogy megnézzék az ULURU-t, esetleg kirándulnak egyet a sivatagban.

Mivel egész nap nem volt dolgom, gondolkodtam, és ilyenkor jönnek a legvadabb ötletek. Szervezhetnénk párterápiás csoportfoglalkozásokat. Egy hetes turnusokban, mennyi házasság megmentését tudnám segíteni. Vagy rosszul működő párkapcsolatokat jó irányba terelni. Az igazgatótól tudom, hogy a szálloda kihasználtsága alig több ötven százaléknál. Ezt az ötletet eladom neki, majd holnap. A mai lustálkodásom semmiképp nem akarom megzavarni holmi munkamegbeszéléssel.

Sokat úsztam, de még egy fél órás mindent megizzasztó kondizást beiktattam. Otthon is hetente kétszer-háromszor használom kis konditermünk kínzópadját. Többnyire fél óra alatt minden bűnömet levezeklem. Akkor hagyom abba, ha a trikómtól a bugyimig minden ruhadarabomból csorog az izzadság.

Hét órakor mentem vacsorázni, és már éreztem, hogy nagyon jó lesz utána lefeküdni. A víz, a nap, és a több kilométernyi úszás a legjobb altató.

Vacsora után férjemmel lebonyolítottuk a szokásos napi távkapcsolati programunkat, és irány az ágy. Reggel hét óráig én voltam a legbékésebb mormota.

2017 november 6

Már rutinosan kezdtem el második, immár teljes hetemet. A reggeli órák mindig a megszokott napirend szerint zajlottak. A ki nem hagyható melltorna a szobámban, úszás fél óra, kiadós reggeli, komótosan, élvezve az ízes falatokat. Minden reggel gondoskodtam a fehérje bevitelről, váltakozva hal, tojás, fehér hús, vagy felvágott formájában. Egy kis gyümölcs, és a végén a szokásos olasz eszpresszó. Kenyeret nem ettem, de a reggelit mindig valami isteni desszerttel fejeztem be. Szuper volt a konyha, a szakácsok első osztályúak, a cukrászok zseniálisak. A főcukrász később jó barátom lett, miután megtanítottam somlói galuskát, és almás rétest készíteni.

Minden délelőtt háromnegyed tízkor már a rendelőmben voltam. Ha nem volt páciensem, a rendelési időben olvastam és interneteztem. Utána úsztam egyet, és egy órakor ebédeltem. Legtöbbször egyedül, néha egy vendéggel, vagy az igazgatóval.

Háromnegyed kettőkor ismét a rendelőben voltam, és ha nem volt vendégem, éltem a szerelmi életem a számítógépemmel.

Szerdán és pénteken délután öttől hétig a szomszédos szállodák egyikében fogadtam a tanácsomra szorulókat. Kedden és csütörtökön ezt a késődélutáni időt a konditeremben töltöttem, a szokásos vezeklés a bűneimért. Vacsora előtt még egy kiadós úszás, de az önsanyargatós napokon ez gyakran kimaradt.

Nyolc és kilenc óra között mentem le az étterembe vacsorázni, eleinte többnyire egyedül, vagy a személyzet egy-két tagjával. Ha volt kedvem, még egy kis időt eltöltöttem a bárban, és utána a férjemmel éltem egy kis házas életet a skype segítségével.

Begyakorlott menetrendem volt, soha nem unatkoztam. A szombat és a vasárnap volt a lustálkodás és a semmittevés napja. Időnként kirándultam, máskor reggel sokáig ágyban maradtam, utána a medence partján loptam a napot. Közben kiadósakat úszkáltam, hogy utána lelkiismeret furdalás nélkül ihassam a koktélokat. 

2017 november 7

Ma kedd van, épp egy hete érkeztem meg. Reggel azt hittem, hogy ez a nap is olyan lesz, mint a többi, még nem tudtam, hogy a mai páciensem fenekestől felforgatja az életemet.

Egy harminchét éves asszony keresett fel, és a beszélgetés, amit vele folytattam, szomorú és szívbemarkoló volt. Tíz évvel ezelőtt házasodtak össze a férjével, és nászútra Ausztráliába utaztak. Itt az ULURU-nál miközben nézték a naplementét, megbeszélték, hogy egy évtized múlva az első kerek házassági évfordulójukon visszajönnek, és itt ünnepelnek. A férfi egy éve váratlanul meghalt, és az asszony most egyedül repült, hogy élete szerelmének tett ígéretét beváltsa. Azért keresett fel, mert valakinek el kellett panaszolnia bánatát.

Nem szokásom, de most átöleltem a hölgyet, aki keservesen zokogott a vállamon. Simogattam a hátát, és bíztattam, hogy minden belső feszültségét adja ki magából. Csak hosszú percek után nyugodott meg. Aztán elmondta, hogy férje két hónapig haldoklott, az alatt rengeteget sírt, és halálának percében elapadtak a könnyei. Azóta gyötri magát, belül egyfolytában zokog, de ezt a belső óriási tusát kívülről nem lehet látni rajta. Ahogy - elmondása szerint - édesanyja fogalmazott, csak a végtelen szomorúság látszik a szemében, és ez rosszabb, mintha zokogna.

Amikor kicsit magához tért, beszéltettem, hogy a felgyülemlett keserűséget kiadja magából. Elmesélte, hogy ismerkedtek meg, hogy élték a mindennapjaikat, milyen volt a házasságuk, a szerelmi életük. Hogy mennyire megviselte az elmúlt egy év, sokkal rosszabb volt, mint az előző két hónap.

Azt kérdezte tőlem, hogy elmúlik e valaha is a bánata. Nem tudtam megnyugtatni. Soha nem múlik el, csak szép lassan csendesedik. Aztán majd egy idő múlva attól érzi magát pocsékul, hogy a fájdalma mennyit csillapodott. Egyet tehet, éljen normális életet, hogy mielőbb feldolgozza férje hiányát. A fájdalom mindig megmarad, de ha egy szép új életet él, akkor majd csendes, szelíd, megnyugvást adó fájdalommá alakul át. Azt javasoltam, már most kezdjen el ismerkedni, barátkozni a szálloda vendégeivel. Beszélgessenek, ne a múltjáról, a fájdalmáról, hanem bármi másról. Csatlakozzon kirándulók csoportjaihoz, minél többet legyen társaságban, minél kevesebbet egyedül. Szomorú szívvel engedtem útjára, nem voltam biztos benne, hogy megfogadja a tanácsaimat.

2017 november 8

Délelőtt a rendelésemen Lisa a tegnapi páciensem azért keresett fel, hogy elmondja, szállodafoglalását meghosszabbította egy héttel, és szeretné, ha minden nap foglalkoznék vele, Egy év óta először aludta végig az éjszakát, és ezt a velem történt beszélgetésnek tudja be. Hajlandó a szokásos óradíjamat megfizetni, a pénz nem számít.

Természetesen szívesen foglalkozom vele, de ezért külön díjazást nem kérhetek a szálloda alkalmazottjaként. A délelőtti rendelési időm nagyobb részét végig beszélgettük. Lisa egyfolytában próbálta a sok felgyülemlett keserűséget kiönteni magából. Én csak akkor szóltam közbe, ha azt éreztem, hogy erős görcsökkel küzd. Ilyenkor úgy moderáltam a beszélgetést, hogy felszabadítsam a feszültségét. Azt javasoltam neki, hogy a következő napokat a rendelési idők kivételével töltsük együtt, reggeltől estig. Annyira meghatódott, hogy elsírta magát, és mielőtt magamhoz tértem volna, kezet csókolt. Nem tudtam erre jobban reagálni, magamhoz húztam, átöleltem, és a feje búbját megcsókoltam. Ekkor már zokogott, és hüppögve mondta: "annyira jó vagy hozzám".

A Lisa projekt mellett új feladat is várt rám.

Egy középkorú házaspár azzal keresett fel, hogy segítsek megmenteni a házasságukat. Elmondták, azért vállalták ezt a hosszú utazást, hátha a mindennapi rutinból kiszakadva közelebb kerülnek egymáshoz. A délelőtti rendelésem alatt próbáltam feltérképezni az életüket, érzéseiket, egymás iránti viszonyukat. Abban maradtunk, hogy délután folytatjuk a beszélgetést.

Lisa a rendelési időm végén már várt rám, elkísért a szobámba, és amíg én rendbe szedtem magam, ő egyfolytában beszélt. Főleg arról, milyen szerencsés, hogy találkozott velem. Sokkal jobban érzi magát, most először oldódott benne a feszültség férje halála óta. Ha a következő pár napot még velem töltheti, az óriási ajándék számára. Ugyanakkor aggódik, hogy mi lesz vele, ha el kell utaznia, és nem érzi a közelségemet, megnyugtató kisugárzásomat.

Délben Lisaval már együtt ebédeltünk.

Két órakor a délelőtti házaspárral folytattam a beszélgetést, és ahogy gondoltam, a szürke egyhangúság emésztette fel a kapcsolatukat. Húsz éve ugyanazt a mókuskereket tapossák. Amíg a gyerekek kicsik voltak, minden idejüket és energiájukat lekötötte a velük való foglalkozás. Most már nagyok, lenne idejük egymásra, de ugyanúgy élik a napjaikat, mint azelőtt. A szerelmi életük is ugyanolyan egyhangú maradt, azzal a különbséggel, hogy az évek alatt egyre kevesebbet szeretkeztek, mára ez havi egy alkalomra csökkent.

Talán még megmenthető a házasságuk, de ezért sokat kell dolgozniuk. Azt javasoltam, kezdjék azzal, hogy a szexuális szokásaikon változtassanak. Még két hétig járják az országot, használják ki az időt, és minden este bújjanak össze. Ne a szerelmi aktus legyen a lényeg, hanem a hozzá vezető út. Vetkőztessék le egymást, fürödjenek együtt, szappanozzák egymás testét, vagy csináljanak bármit, ami eltér a megszokottól. Emellett nagyon fontos a szerelmi előjáték, amit nyújtsanak el olyan hosszan, amennyire csak a hormonjaik engedik. Legyenek kreatívak, változtassanak a testhelyzeteken és a helyeken.

Beszélgetésünkből kiderült, az asszony elég prűd, emiatt egymás előtt nem szoktak meztelenkedni.

Egyenesen feltettem neki a kérdést: "mikor volt utoljára orgazmusa?" Egy pillanatra torkán akadt a szó, de végül elmondta, hogy sok évvel ezelőtt. Akkor ezen ideje változtatni. Ha kettesben vannak, kötelező egymás előtt meztelenül is mutatkozni. Nincs szebb és erotikusabb látvány a partnerünk testénél. Ajándékozzák meg egymást csábos fehérneművel, és hordják azt.

Megkérdeztem, mit csinálnak a szabadidejükben. Van egy hajójuk, azzal szoktak családi kirándulásokat tenni. De mióta a gyerekek kirepültek, csak a férj hajózik egyedül, közben az asszony otthon napozik a medence mellett. Óriási hiba, hajózzanak ki kettesben. A nyílt tengeren lehet együtt úszkálni meztelenül, és utána jó nagyot szeretkezni a hajón. Vagy keressenek egy kihalt homokos öblöt, és kényeztessék egymást a parti hullámok ölelésében. Láttam, hogy az asszonynak az ötleteimtől többször elállt a lélegzete. Azzal búcsúztam el tőle, kedves hölgyem, tessék tudomásul venni, csak két lehetőség van, vagy a szex, vagy a szüzesség. De isten elleni bűn, ha egy ilyen csinos fiatal nő, mint ön nincs megfelelően karban tartva. A férjnek azt javasoltam, sokkal gyakrabban éljenek nemi életet. Még ma kezdje leszedni a pókhálókat.

Lisa a délutáni rendelésem után átjött velem a másik szállodába. Komolyan vette, hogy minden időt töltsünk együtt, az oda-vissza úton is mellettem akart lenni.

Rendelési időmben körülnézett ebben az ötcsillagos szállodában. Visszatérve együtt úsztunk, és együtt vacsoráztunk. Tizenegy órakor nehezen akart elszakadni tőlem, kénytelen voltam erőszakkal elküldeni, hogy aludjunk néhány órát.

2017 november 9

Ma ebéd közben leült az asztalunkhoz a szálloda igazgatója, és elpanaszolta, itt hagyta a rendszergazdájuk. Most épp az egyik szomszédos szálloda emberét várja, hogy segítsen a számítógépes rendszerük karbantartásában. Lisának felcsillant a szeme, és felajánlotta a segítségét. Ő a New Yorki IBM vezető informatikusa volt, elvileg még ma is ott dolgozik. Amikor férje beteg lett, átadta a munkakörét, és fél évre fizetés nélküli szabadságra ment. Két hónapig ott volt haldokló férje mellett, és halála után sem tudott munkába állni. Aztán visszament dolgozni, de már csak beosztottként, depressziója miatt így sem volt teljes értékű ember.

Ebéd után a lány nagy elánnal vetette bele magát a felvállalt önkéntes munkába, estig dolgozott, és rendbe tette a szálloda számítógépes rendszerét. Közben összeírta, hogy milyen átalakításokat, korszerűsítéseket javasol, mert az évekkel korábban kialakított állapotok nagyon elavultak, és a hálózat igen sérülékeny. Adatátviteli szempontból is, de főleg az adatbiztonság terén.

2017 november 10

Reggel a szobámban keresett fel Lisa, még a szokásos uszodai programom előtt. Azt kérte, had mutasson be az édesanyjának, ilyenkor szoktak a skypen beszélni egymással. El tudom képzelni, a lány milyen dicshimnuszokat zengett rólam. Essünk túl rajta, vár a medence.

Hát nem volt ez olyan egyszerű, a kedves mama úgy hálálkodott, hogy az már zavaró volt. Elmondta, hogy a legjobb szakembereket keresték fel a lányával, de eddig senki nem tudott segíteni. És ahogy egymással beszéltek, úgy fényeztek engem, mintha ott sem lennék. Egy alkalmas pillanatban elköszöntem tőlük, Lisát a szobámban hagyva, és gyorsan mentem a medencéhez.

A délelőtti rendelés esemény nélkül lezajlott. egy szállodavendég látogatott meg, de kiderült, hogy csak kíváncsi volt. Amikor megkérdeztem, mi a panasza, ő visszakérdezett, maga szerint mi lehet? Két perc múlva azt javasoltam neki, menjen pihenni, kapcsolódjon ki, érezze jól magát.

Legújabb szokásunk szerint Lisaval ebédeltünk, amikor a szálloda igazgatója leült az asztalunkhoz, és felajánlotta a lánynak, maradjon hosszabb időre, és vállalja el a rendszergazdai állást, amíg találnak rá alkalmas személyt. Nem kellett kimondani a választ, mert új védencem körbecsókolgatta leendő főnökét. Majd észbekapott és bocsánatot kért. Ez a hangulatkitörés nem a férfinek szólt, hanem a munkáltatónak. Még megbeszélték, hogy Lisa azonnal munkába áll, de hivatalosan akkor kerül alkalmazásra, ha a munkavállalási engedélyt a szálloda megkapja. Ez egy-két hetet is igénybe vehet. A lány boldog volt, nem akart elszakadni tőlem, és már én is úgy tekintettem rá, mint a saját lányomra. Azt hiszem ideje bemutatnom őt a családomnak. A férjemnek, akinek nagy vonalakban már elmondtam a találkozásunkat, és a gyermekeimnek, akik akaratukon kívül kapnak egy testvért. Estére meg is hívtam Lisat, hogy amikor a szokásos skype házaséletet éljük, ismerkedjen meg életem egyetlen szerelmével.

Kellemes meglepetés, fiam is ott volt férjem mellett, mint mondta meglátogatta az öregurat, nehogy valami rosszat csináljon a távollétemben. Így hát egyet fizet, kettőt kap alapon családom két férfi tagja megismerkedett a família új címzetes nőtagjával. Érdekes volt a társalgás, mert én az otthoniakkal magyarul beszéltem, míg Lisa természetesen angolul. Néha a fontosabb dolgokat a lánynak egy-két mondatban lefordítottam.

Több mint egy órát tartott a csevegésünk, így négyesben, közben az újsütetű testvérek megadták egymásnak mindenféle elérhetőségi lehetőségüket. Egyértelmű, felügyelet alá kerültem, minden lépésemről tudni fog a vér szerinti családom. Úgy kell nekem, ezt a kémet én építettem be a saját környezetembe. Elég mókás volt a dolog, mert a két fiú elég markánsan fogalmazta meg véleményét a lányról, és bár semmi negatívum nem hangzott el, voltak megjegyzések, melyeket nem fordítottam le angolra. Kivéve egyet, hogy fiam szerint új testvérének tutajos szemei vannak. Később hosszan kellett magyarázkodnom, hogy a magyarban a kifejezés mögött milyen szófordulat áll a kivágott fáról, meg annak vízi úton történő szállításáról.

2017 november 11

Ma szombat van, a pihenés napja, két napos kirándulást terveztünk. A szálloda lakóautóján Lisaval kettesben kirándultunk a sivatagban. Úgy gondoltam, ha már itt élek a Kata Tjuta nemzeti park közepén, kicsi körbenézek, és ehhez kiváló partner volt fogadott lányom. Azzal kezdtük, hogy hajnalban kimentünk az ULURU-hoz, és megnéztük a napfelkeltét. Felejthetetlen élmény volt, ahogy a napkorong még a hegy takarásában halványsárga fényekkel körbeölelte az óriási sziklát. Mintha egy égi látomás lenne, az ember szinte azt várja, hogy mikor jelenik meg valamelyik arkangyal, hogy igét hirdessen.

Helyette a nap jelent meg, szép komótosan kúszott egyre magasabbra, hogy bevilágítsa az égbolton szélesen elnyúló felhőfoszlányokat. Kigyönyörködtük magunkat, és ötven perc autózás után leparkoltunk az Olgáknál. Ezek ugyanolyan vörös színű sziklák, mint az Ayers Rock (ULURU), csak jóval kisebbek, és többen vannak. Közöttük vezet egy turistaút, ezen végigsétáltunk, és közben megmásztuk az egyik sziklatömböt. Ez nem volt olyan egyszerű, mert a legömbölyödött, majdnem sima felületen nehéz kapaszkodókat találni. Elüldögéltünk a tetején, néztük a körben elterülő hatalmas semmit. Szavannás táj, ritkás csenevész bozóttal, és a föld színe is piros, mint a sziklák. Seggen csúszva leszánkáztunk nagyra nőtt kanapénkról, és folytattuk a nemzeti park felfedezését.

Ausztráliának ezt a területét két autópálya szeli át észak-dél illetve kelet-nyugati irányban. Mi ezeknek a közelében sem jártunk. Az utak itt egyébként burkolat nélküliek, a természetes piros talaj simára kitaposva.

Elmentünk a legközelebbi kisvárosba, Alice Springsbe, ez csak ötszáz kilométer távolságra van a Nagy Olgatól.

Ausztrália nagy ország, ahol a távolságokat nem hazai léptékkel mérik. Hét órát autóztunk két megállással. Egyszer a szükség késztetett rövid pihenésre, másik alkalommal meg találkoztunk bennszülöttekkel, és egy kicsit beszélgettünk velük.

A városba érve kerestünk egy kis kávézót, az udvarán lakóautónkat csatlakoztattuk az elektromos hálózathoz, komfortossá tettük éjszakai szállásunkat. A tulaj házaspár nagyon kedves volt, csak egy jelképes összeget kért az áram használatáért. Piknik kosarunk még tele volt minden földi jóval, ennek tartalmát velük együtt fogyasztottuk el, négy személyre bőséges vacsorát pakoltunk ki az asztalra.

Kilenc órakor vendéglátóinkkal elmentünk egy PUB-ba, ahol autentikus Ír kocsmazenészek fantasztikus hangulatot teremtettek. Éjfélig bedobtunk néhány korsó sört, és az erőszakos ausztrálok még két viszkire is rábeszéltek. Szerencsére a hazafelé út kissé ködös volt a fejemben, ezért nem tudom, hogy vendéglátónk hogy vezette autóját. De megúsztuk, mert reggel hét órakor pizsamában ébredtem. Kinyitható nagy franciaágyunkon Lisa úgy az ölembe volt kuporodva, mintha a szeretőm lenne. Szerencse, hogy ezt senki nem látta, híre ment volna, hogy a vénasszony a fiatal csajokra bukik.

2017 november 12

Ma tevegeltünk, és kengurukat simogattunk. Sétáltunk egyet a város főutcáján és egy kései ebéd után visszaindultunk a szállodába.

A szobámban az íróasztalon egy üzenet várt, hogy a konyhán megtaláljuk a vacsoránkat. Lezuhanyoztam, ma kivételesen csak pár percet beszéltem a férjemmel, és mentünk vacsorázni. Utána beestem az ágyba. Gyönyörű két nap áll mögöttem, holnap ismét fejest ugrom a szokásos mindennapokba. És várom a karácsonyt, amikor életem szerelme meglátogat.

2017 november 13

Ma Lisával csak az étkezésekkor találkoztunk, mert a lány nagyon belevetette magát a munkába. Teszteli a meglévő számítógépes rendszert, hogy mielőbb elkészíthesse javaslatát a korszerűsítésre. Az feltűnt, hogy az igazgatónk mennyire sündörög körülötte. Így van ez rendjén, mindketten függetlenek, és fiatalok. Főnökünkről az a hír járja, hogy nem veti meg a szebbik nemet, és közöttük a lány igazán szemrevaló példány. Lisanak is jól jönne már egy kapcsolat, eleget gyászolt, de úgy látom, még nem készült fel egy kalandra. Hagyom őket, ez az ő meccsük, nekem itt most nincs szerepem.

Ma is volt egy érdekes ügyem. Huszonéves erősen molett nő keresett meg. Elpanaszolta, hogy nem tud kapcsolatot teremteni, mert aki hajlandó lenne az ő méreteit elfogadni, az neki nem megfelelő, vagy láthatólag csak egyéjszakás kalandot keres.

Megkérdeztem, ő milyen viszonyban van a saját testével. Nem szereti a kövérségét, de ahányszor kipróbált egy fogyókúrát, mindig fogyott néhány dekát, utána hízott két kilót. Megmagyaráztam neki, nincs más lehetőség, két út közül választhat. Elfogadja a kövérségét, és leszállítja az igényeit a férfiakkal szemben. Vagy komolyan veszi, hogy le akar fogyni, de ehhez az agyát kell nagyon átprogramozni. Nem elég elhatározni a fogyókúrát, a gondolatait is ennek kell alárendelnie. Egy normális kúra nagyon egyszerű dolog. Kevesebbet kell enni, mint korábban, és többet mozogni. Több zöldség és gyümölcs, kevesebb szénhidrát. Nincs nassolás, helyette rendszeres agykontroll. Ilyen egyszerű az egész. A rossz hír az, hogy soha nem lehet abbahagyni. De aki fejben is komolyan veszi, az havonta egy kilót könnyen leadhat. Nem kellenek csodamódszerek, csak akarat, és itt is minden a fejben dől el. De mindenekelőtt azt kell kitalálni, hogy a könnyebb, vagy a nehezebb utat válasszuk. Legyünk igénytelenebbek, vagy adjuk meg a módját, hogy jogunk legyen igényesnek lenni.

Úgy éreztem a beszélgetés végére megértette, hogy minden csak rajta múlik.

2017 november 14

A délelőtti rendelésen felkeresett egy ötvenes úr, akinek potencia zavara van. Mint elmondta, azért fordult hozzám, mert itt a világ másik felén nem tart attól, hogy a környezete előtt szégyenkeznie kell.

Először próbáltam megértetni vele, hogy ezen ugyanúgy nincs mit szégyellni, mintha reumája lenne. Aztán kifaggattam, miben jelentkezik a probléma, mióta észleli, beszéltek e róla a feleségével. Mikor mindent végigmondott, majdnem biztos voltam benne, hogy a háttérben pszichés okok állnak. Arra kértem a pácienst, hogy délután jöjjön vissza a feleségével, minden bizonnyal tudom a megoldást, de ezt hármasban kell megbeszélnünk.

Délután a házaspárnak elmondtam, hogy az ilyen jellegű problémák hátterében majdnem minden esetben lelki természetű bajok húzódnak. A férj által elmondottakról kifaggattam a feleséget, hogy halljam az ő szemszögéből is a történetet.

A szimpatikus házaspár által elmondottak alapján azt a következtetést vontam le, hogy a férfiben a túlzott megfelelési kényszer okozza a bajt. Ez a pszichés zavar blokkolja az agy azon részét, mely a nemi ingerek hatására utasítást ad a szervezetnek a barlangos testek vérrel való feltöltésére.

Átadtam nekik egy DVD-t, amin két film van, egyik bemutatja a yoni masszázst, ami a női test és a nemi szervek finom simogató masszírozása. A másik a lingam masszázs, a férfi test kényeztetése. Azt javasoltam, hogy menjenek a szobájukba, közösen nézzék meg a két filmet, és még a mai napon kezdjék el a látottakat alkalmazni. A két masszázs egyenként több egy órás elfoglaltság. Most először csinálják végig mindkettőt, hacsak a hormonok miatt nem kell megszakítani a programot. És ha először nem hozza meg a várt eredményt, semmi baj, egy-két nap múlva újból csinálják végig. Nem tudom megmondani, hogy hányadik alkalommal következik be a merevedés, de ennek nincs jelentősége. Meglátják, közösülés nélkül is nagyon fogják élvezni, és rájönnek, hogy így is milyen boldoggá lehet tenni egy nőt. Ha ezt az úr már nem csak látja, de el is hiszi, akkor feloldódik a görcs, és a szervezete visszaáll a rendes működésre. Amit most megtanulnak, azt utána is gyakorolják, mert a két masszázsnak nem az orgazmus a célja, hanem az örömszerzés. Az sem baj, ha valamelyiküknek (általában a nőnek) többször is van orgazmusa, szusszanjanak egyet, pihenjenek kicsit egymást átölelve, és ha szükségét érzik, akkor folytassák. Csak akkor hagyják abba, ha legalább egyikük úgy érzi rászakadt az ég, és most boldogan aludna el kedvese mellett.

2017 november 15

Ismét egy újabb reggel, nagyon szalad az idő. Két hete vagyok ebben a fantasztikus üdülőparadicsomban. Minden csodálatos, csak a férjem hiányzik nagyon. Esténként egy órát beszélgetünk, és nézzük egymást a képernyőn keresztül, de nagyon hiányzik az érintése.

Máskor is volt már, hogy egy-két hetet nem voltunk együtt, de akkor tudtam, hogy hamarosan találkozunk. Most viszont, még valamivel több, mint egy hónapig várnom kell a pillanatra, amikor ismét összebújhatunk.

Nincs szex éhségem, az soha nem is volt. Talán azért, mert a szex állandó része volt a mindennapi életünknek. De hiányzik a jelenléte, meztelen testének érintése, kezének simogatása. Hogy markomban érezzem, miként változik férfiassága, ahogy az erogén zónáimat kényezteti. Negyvenöt éve vagyunk együtt, de soha nem kívántam meg egyetlen férfit sem. Könnyű volt hűségesnek lenni, mindig tudtam, hogy ennél többet mástól nem kaphatok. És legjobb tudomásom szerint ezzel ő is így van. Nagyon jó páros vagyunk mi ketten, de mindent megtettünk azért, hogy ez így legyen. Soha nem engedtük meg, hogy ne vágyakozzunk a másik testére, lelkére, a gondolataira. Nem lehetett akadály sem a gyerekeink megszületése, jelenléte, sem fáradság, vagy kedvtelenség.

Tudtuk, a zsigereinkben éreztük, hogy ha egymásba olvadunk, utána minden sokkal jobb és egyszerűbb lesz. Ha összebújhattunk, az volt a legjobb gyógyszer, a legjobb altató. Fel sem merült idősebb korunkban sem, hogy ne közös ágyban aludjunk.

Az esti meztelenkedés, az összebújás zárta le minden napunkat, és ha nem is jutottunk el mindig az orgazmusig, boldogan aludtunk el közös ágyunkban.

Reggel meg a nap is szebben ragyogott, hogy egymás mellett ébredhettünk. Most mindezt egy ideig még nélkülöznünk kell.

Megbeszéltük, hogy karácsony előtt életem szerelme kijön hozzám, és január közepén repül haza. Lesz három hetünk, hogy feltöltekezzünk a következő hónapokra. Eredetileg úgy terveztem, hogy a fél év lejártakor férjem ismét idejön, és egy hónapot együtt csavargunk a nagy kontinensen. Most már látom az anyagi helyzetemet, lesz abból kettő is. Ha már itt vagyunk, átmegyünk Új-Zélandra is. A szállodában a fizetésem háromszorosa annak, amit legmenőbb korszakomban otthon a magánpraxisomban kerestem. És a két mellékállásomban még közel ennek a felét kapom. Lehetőségünk lesz egy kis luxuskényeztetésre.

Az egész napom nagyon laza volt. Csak egy vendég keresett fel, csip-csup ügyeivel. A másik szállodában két szintén nem valami eget rengető problémát kellett végighallgatnom. Valódi szerepem ott sem volt, a páciensek megelégedtek azzal, hogy kibeszélték gondjaikat.

2017 november 16

Reggeli közben Lisa megkérdezte tőlem, hogy mitől vagyok ilyen jó formában. Azt javasoltam neki, étkezzen, sportoljon, és éljen úgy, mint én. Azt mondja, arra ő képtelen, hogy olyan keveset egyen, és lemondjon a pizzáról, valamint a hamburgerről. A sportot meg kéne próbálni, és szeretne úgy élni, mint én, de azt meg hogy kell?

Kezdjük az utóbbival, mert ez az egész problémahalmaz kulcsa. Keress magad mellé egy olyan társat, akiért bármire képes vagy, és aki ugyanezt a bármit megteszi érted is. Ha idáig eljutsz, lemondasz a hamburgerről, a pizzáról, a kényelemről és a lustaságról, meg annyi minden másról is. Mert azt akarod, hogy a társad az életed végéig gyönyörködjön a testedben, a lelkedben, a szerelmedben.

Ha egy pár együtt öregszik meg, szerethetik egymást, kövéren, fonnyadtan, roskatagon is. De én ennél többre vágyok. Nem elég, hogy a férjem szeressen, azt akarom, hogy gyönyörködjön bennem, hogy örökösen kívánjon. És ez nem nagy áldozat, nemcsak a szerelmedért teszed, hanem magadért is.

Mi a férjemmel nagyon szeretünk jókat enni. Ha finomat eszel, az egy gasztronómiai élmény. De ha többet eszel, nem lesz nagyobb az élmény, csak a hasad. Megválogathatod úgy az ételeidet, hogy egészséges legyen, és egyúttal finom is. De a legfontosabb, nem kell annyit enni, amennyit bírsz, csak annyit, amennyire szüksége van a szervezetednek.

És persze néha jöhet a pizza és a hamburger is, de semmiképp egy egész adag. Én az étteremben is élvezem az ételt, de felét otthagyom, mert az már csak felesleges plusz kalória.

A rendszeres sport is csak eleinte nehéz. Később úgy megszokod, hogy ha egyszer kimarad, már hiányérzeted lesz. De a sport is olyan változatos, mint a kulinária, válassz kedved szerint. Én otthon minden reggel futok, vagy a szabadban, vagy a futópadomon. Most itt az úszás a napindító sportom. Azután vannak speciális gyakorlatok. Minden reggel és este tíz percet szánok egy melltornára, huszonöt éves korom óta. Nagyon büszke voltam a testemre, és azt akartam, hogy mellem formáját, feszességét sokáig konzerváljam. Sikeremet a férjem egy nem régi mondása igazolja. "Ma is olyan igéző a melled, mint amikor több heti udvarlás után végre leimádkoztam rólad a blúzodat."

Este vacsora közben Lisa megkért, hogy tanítsam meg mindenre, szeretne ő is hatvanöt éves korában olyan testet, mint az enyém.

Érdekes ez a lány, ilyen elhatározásra a nők csak egy férfi miatt képesek. Pedig az ő életében most nincs senki. Csak nem akar annyira fetisizálni, hogy miattam borítsa fel az életét? Erről le kell beszélni, ez nem egészséges, nem kell engem majmolni.

Mindketten indultunk a saját szobánkba, de megbeszéltük, hogy egy óra múlva Lisa átjön, és lemegyünk a bárba.

Férjemmel lebonyolítottuk a szokásos esti programunkat, és amíg a lányt vártam, a fotelben elszunyókáltam.

Ha már itt van, megpróbálom lebeszélni arról, hogy engem utánozzon. Helyes, ha egészségesebben akar élni, de azt önmagáért tegye.

Sokat beszélgettünk, a bárba ezen az estén már nem jutottunk le. Lisa az új életét azzal kezdte, hogy megtanítottam a melltornára. 

2017 november 17

Reggel szokás szerint együtt reggeliztünk, közben megbeszéltük mit és mennyit szabad enni. De előtte közösen úsztunk, én a szokásos hosszakat, Lisa meg amennyit bírt. Neki még szoknia kell a rendszeres testmozgást.

A normális étkezésre való átállás sem egyszerű. Most elhatározta, hogy mindig azt, és annyit eszik, mint én. Erről persze lebeszéltem. Azt javasoltam, hogy ha tetszik neki, amit én választok, akkor ő is egye azt. Ha nem, válasszon mást, arra nincs szükség, hogy undorral egyen. Ami pedig a mennyiséget illeti, a gyomrát fokozatosan kell hozzászoktatni a változó mennyiséghez. Ha nem ezt teszi meg fog bolondulni az állandó éhezéstől. Egy hétig annyit tegyen a tányérjára, amennyit szívesen megenne. De egy fél falatot hagyjon ott. Másnap kettőt, és minden nap egy kicsivel többet. Hét végén látja, hogy mennyivel kevesebbet kell a következő héten fogyasztania. Egy hétig ezt a mennyiséget megeheti minden nap. Azután megint legyen egy hét, amikor napról napra csökkenti az adagot, és ismét egy hét a csökkentett mennyiséggel. Elég két-három hónap alatt eljutni a szükséges adaghoz.

Még közel fél évig együtt leszünk, ha addigra beáll az én étkezési és mozgási szokásaimra, az nagyon jó. És ha nem, rászánhat még fél évet.

Ma egy munkahelyi problémával keresett meg két ausztrál barátnő. Együtt dolgoznak, és együtt jöttek kirándulni két napra. A két nőt a főnökük addig zaklatta, míg belementek egy nem kívánt kapcsolatba. Először egymás előtt is titkolóztak, de most, hogy kiderült ez a furcsa szerelmi háromszög, szeretnének kilépni belőle. Csakhogy nem mernek, mert főnökük sakkban tartja őket. Ráadásul egyiküknek komoly párkapcsolata van, már az esküvőt tervezik. Ő különösen frusztrált volt, amin én nem csodálkozom. Azt javasoltam neki, hogy ne menjen hozzá a vőlegényéhez. Ha valóban szeretné a párját, ez a nem kívánatos kaland nem történhetett volna meg. De ha valóban terhes nekik a főnök zaklatása, tegyenek ellene feljelentést. Ausztráliában, mint a legtöbb kulturált országban, a szexuális zaklatás is bűncselekmény. De ez több annál, ez már szexuális kényszerítés, nem szabad szemet hunyni felette.

Délben az ebédnél folytattuk Lisa átnevelését, utána még belefért egy laza pihenés kettesben a medence partján. Itt ilyenkor tavasz van, a hőmérséklet napközben harminc fok felett, de éjszaka sem megy le húsz fok alá. A nyár, ami december közepén kezdődik, néhány fokkal melegebb.

Ez az én helyem. Imádom a meleget, amikor a nap sugarai átjárják a testem, és bizsergetően csalogatják ki belőlem az izzadságot. A folyadékot illik pótolni, de erre találták fel a jobbnál jobb koktélokat. Napközben mindig alkoholmentest iszom, de munka után jöhet az eredeti recept. Szerencsére a legtöbb amúgy is kevés alkoholt tartalmaz, ilyen melegben ez igazán előnyös tulajdonság.

Délután nem volt feladatom, készítettem a párterápiás anyagomat. Azóta, hogy az ötletemet az igazgató elfogadta, minden szabadidőmben készülök a januári csoportterápiás foglalkozásokra.

Este átmentem a szokásos szállodámba, csak egy látogatóm volt, itt is tudtam készülni az új kihívásra.

Lisa nagy segítség a munkámban. A három szállodában, ahol dolgozom, a rendelők számítógépei és a szolgálati notebookom között csinált egy saját hálózatot. Mindenütt hozzáférek a tárolt anyagaimhoz, bárhol vagyok, ha van szabadidőm, dolgozom az új projekten. Itt minden számítógép MAC rendszerű, de mára az átállás is megoldódott. Fogadott lányom a saját gépemről mindent átpakolt a MAC rendszerre. A saját gépemet már csak az otthoni kommunikációra használom.

2017 november 18

Szombat van, a lustálkodás ideje, a reggeli megint kimaradt. Tizenegy órakor jött Lisa, hogy megnézze élek e még. Az ágyban talált rám, a számítógépemmel éltem házas életet.

Itt nem zárom kulcsra a szobámat éjszaka, a szálloda egy zárt terület a prérin, fogadott lányom már megszokta, hogy csak kopog, és bejön. Ő már reggelizett, de az úszással megvárt.

Csak egy friss narancslevet ittam, aztán irány a medence. Nemsokára úgy is ebédelünk, addig jól leizzasztom magam.

Délután napoztuk a medence mellett, két úszás között dolgoztam, vagy beszélgettünk.

Öt órakor a szállodai kisbusz elvitt bennünket egy közeli piacra, ahol az őslakosok árulták termékeiket.

Otthon a férjem szokott vásárolni, de ha külföldön vagyok szeretek nézelődni a piacokon, vagy kis üzletekben.

A legtöbb ruhámat is a páromnak köszönhetem, olyan jól ismeri a méretemet, hogy minden, amit hazahoz, tökéletesen passzol rám. Egyszer egy barátunk megkérdezte, hogy csinálja ezt. Ő begömbölyítette a jobb tenyerét és azt mondta: "így vásárolok melltartót".

Órákig válogattunk csecse-becsék és művészi ízlésű használati tárgyak között. Végül két nagy szatyorral mentem vissza a szállodába, letudtam a karácsonyi ajándékvásárt. A húsz nappal ezelőtti éjszakai ajándékbegyűjtésemet is figyelembe véve, lesz mit becsomagolni szeretteimnek. Jövő héten mindent postázni akarok, hogy még az ünnepekig a csomagok megérkezzenek.

2017 november 19

Ma nyolckor mentünk úszni, kilenckor már reggeliztünk, mert hamarosan egy fél órás helikopteres nézelődés vár ránk.

Ha videót készítenék a kis kalandunkról, az lenne a címe: "háztól-házig helikopterrel".

A gépen hatan tartózkodtunk, mindenki ablak mellett. Leírhatatlan a látvány onnan fentről, az ULURU, az Olgák, és a szállodánk, na meg a vörös, kietlen szavannás táj.

A szállodában a képeket kicseréltük egymás között, a videókból meg Lisa összevágott egy nagyszerű kis filmet. Hát mit mondjak, ez tömör gyönyör a látottakból.

A nap további részében ettünk, iszogattunk, pihentünk, úsztunk, és a látottakat beszéltük ki utastársainkkal.

Vacsora után Lisa azt kérte, hogy szeretne nekem egy skype meglepetést szervezni. Saját gépéről hívott fel valakit, és döbbenetemre a saját fiam jelent meg a képernyőn. Az én drága elsőszülöttem bejelentette, hogy karácsonyra ő is meglátogat bennünket. Nem engem, hanem "bennünket". Dobtam egy hátast, ezek összejöttek az interneten, és most a valóságban is perfektuálni akarják bimbózó kapcsolatukat. Csak néztem ki a fejemből, nem tudtam mit mondani.

Végül is két önálló független ember, és én mindkettőt szeretem. Sokára ocsúdtam fel, de nem mondhattam mást: "áldásom rátok".

Fiam két éve hagyta ott a családját, legnagyobb bánatomra. Nem tudok rá haragudni ezért, a menyemet imádom, de csoda, hogy bírta a fiam ezt a házasságot tizenkét évig. Ma is azt állítja, hogy felesége volt élete asszonya. Csakhogy az én életszeretettel tele fiam, akinek mindig félig tele a pohár, besokallt. Menyemnek a pohár mindig félig üres, neki minden apró probléma katasztrófa, és ami meg jó, az természetes. Csoda, hogy gyermekem eddig is bírta. Ő úgy szocializálódott, hogy szülei örülni tudnak minden apróságnak, pozitív világképük van, mindig boldogok akarnak lenni. Természetes, hogy ő is ilyenné vált. És az is természetes, hogy egyszer csak feladta, sokáig reménykedett benne, hogy felesége lelkületét átformálhatja. És amikor már nem bízott ebben, útjaik elváltak. Csakhogy ott van a két szerencsétlen unokám, ők az igazi károsultak ebben a lehetetlen helyzetben. Hála istennek, amit ebből a rossz döntésből (válás) ki lehet hozni, azt kihozták, mert mindketten értelmes, intelligens emberek, és szeretik a gyermekeiket.

Fiamnak két éve nincs komoly kapcsolata (nem komoly biztos volt), és Lisa is (isten akaratából) független nő, kívánom, hogy találjanak egymásra. Ha mégsem, mindkettejüknek lesz egy szép egzotikus emléke az együtt eltöltött néhány napról.

Mindezeket már egyedül gondoltam át, mert nehezen jött álom a szememre.

2017 november 20

Reggelinél láttam, hogy Lisa oldalát furdalja a kíváncsiság. Most gonosz leszek, nem beszélek az este hallottakról. Hivatásommal együtt jár, hogy fel tudom venni a póker arcot. Kíváncsian várom, mikor adja fel, és hozza szóba maga a tegnap estét. Alig pár percet kellet csak várni, amikor is elnevettem magam. Rögtön látta, hogy manipuláltam, már ő is nevetett, megkönnyebbülten, érezte, hogy minden a legnagyobb rendben van.

Ma érdekes problémával keresett meg egy harmincéves hölgy. Két férfivel van párhuzamosan viszonya, mindketten szorgalmazzák az esküvőt, és neki most választania kell. Arra kért, segítsek neki, mi alapján döntsön.

Én azt mondtam, hogy egyiket sem szabad választania. Ha nem tud dönteni, nyilván máshol kell keresni az igazit. De ő szeretne férjhez menni, már nagyon ketyeg a biológiai órája, szeretne legalább két gyermeket szülni.

Ebben az esetben nyilván nem az a prioritás, hogy szerelemben élje le az életét. Válassza azt, aki jobb apja lesz a gyermekeinek. De én új barátságokat kötnék, és keresném a valódi szerelmet, mert ez fontosabb a házasságban, mint a gyermekáldás. Végül is még tíz év múlva is szülhet saját gyermeket.

Ebédnél láttam, hogy Lisa gondolatait a várt találkozás fiammal teljesen rendbe tette. Hála istennek, az a lelki roncs, akit két hete megismertem, már nincs sehol. A lány tele van pozitív várakozással, és nem is fog csalódni. Ismerem a fiamat, aki mellesleg az én szakmámat gyakorolja, még ha egészen más területen is.

2017 november 21

Délelőtt és délután is az új projekten tudtam dolgozni, senki nem keresett fel a rendelési időmben.

Fél ötkor kényelmesen leúsztam néhány kilométert, azután Lisaval a kínzóteremben találkoztunk. Jól átizzasztottam minden ruhadarabomat, a szobámban lezuhanyoztam, és mire én a medencéhez értem kis barátnőm már várt rám. Még le sem ültem a mellette lévő napozóágyra, máris letámadott, hogy beszéljek neki a fiamról. Hát hol is kezdjem, mit mondhatok egy rendkívül intelligens, és tehetséges emberről, akivel szemben ráadásul még elfogult is vagyok.

Röviden elmondtam neki a családi viszonyokat, és Lisa rákérdezett, hogy miért váltak el. Erre nem válaszoltam, ezt majd kérdezze meg tőle. Nem akartam, hogy úgy érezze, én a menyemet hibáztatom, mert ez egyáltalán nem igaz. A világhoz való hozzáállása miatt bomlott fel a házasságuk, de erről ő nem tehet, így született, az édesanyja is ugyanilyen. Csak amíg az édesapja egy életen át elviselte felesége természetét, a fiam csak eddig bírta. Egy másik férfivel ez akár jól is működhetett volna.

Aztán meséltem arról, hogy gyermekem érdekes utat futott be, míg a munkájában is megtalálta valódi önmagát. Kisiskolás volt, amikor megkapta első PC-jét, egy Sinclair ZX 81-et. Aztán jött a Spectrum, majd az Amiga, és a nagy váltás az IBM rendszerre való átállás. Amikor pályát kellett választani természetes volt a számítástechnikai irány. Mi a férjemmel a Műszaki egyetemet javasoltuk, de ő egy három éves iskolát választott, mert szeretett volna mielőbb önállósodni. Mire megszerezte a diplomáját, rájött, hogy a számítástechnika a hobbija, nem szeretne abból élni. Születése óta imádta a természetet, ezért úgy döntött, hogy kertész lesz, reggeltől estig kint lehet a szabadban.

Először csak családi házak kertjeinek karbantartását vállalta. Füvet nyírt, fákat és bokrokat metszett, pernetezett. Aztán felépített egy jól működő vállalkozást, több alkalmazottal. Már komplett kertépítéseket vállalt, és ő lett az ország legnagyobb öntözőrendszer építője. Később, hogy a téli időszakban se kelljen a munkatársakat szélnek ereszteni, szaunákat is építettek.

Azután jött a gazdasági válság, és az emberek ezekre a nem túl fontos dolgokra egyre kevesebbet költöttek. Felszámolta cégét, és egy nap elém állt, hogy szeretne nálam dolgozni két évig. Meglepett a kérés, mit tudok kezdeni én egy kertésszel? De kiderült, hogy ő addigra elvégezte az egyetemet, a fiam diplomás pszichológus. Éveken keresztül úgy dolgozott, hogy reggel kivitte embereit a munkahelyre, kiadta a munkát, és ő rohant az egyetemre. Délután ment értük, éjszakába nyúlóan tanult, és tervezte a következő munkáit.

Örömmel vettem magam mellé, de legközelebb elővettem a menyemet, hogy miért nem mondta, a férje egyetemre jár. És ő feltette nekem a logikus kérdést: "miért, ezt nem nektek kellett volna megbeszélnetek?"

Aztán letelt a két év, gyermekem megköszönte, hogy olyan sokat tanult mellettem, és önálló vállalkozást alapított, egy nála néhány évvel idősebb hölgy társaságában. Most hetente párhuzamosan négy-öt tanfolyamot tart, életmód tanácsadás, coach képzés, üzleti magatartás, és még ki tudja milyen témákban. Alapvetően az előadásokat ketten tartják, de bevonnak külső meghívott előadókat is. Nyáron táborokat szerveznek az Adrián, télen sí táborokat az Alpokban.

Amikor otthonról elköltözött, mindent otthagyott a családjának, most egy bérelt lakásban él, ugyanabban a házban, ahol az irodájukat is bérlik.

Gyermekeivel hetente egyszer-kétszer találkozik, ugyanúgy megad nekik mindent, mint az előtt. A család összes lakhatási kiadását fizeti. Biztos, hogy még többet költ rájuk, mint amikor még együtt laktak.

Este lementünk a bárba, hozzácsapódtunk egy ötfős fiús társasághoz. Harminc és ötven év közöttiek voltak, munkatársak Szingapúrban egy világcégnél. Mindenki más nemzetiségű, olasz, angol, francia, és két amerikai. Már az elején megmondtuk, hogy szívesen vesszük a társaságukat, de többre ne számítsanak. Úri emberek módjára ezt tiszteletben is tartották, és három órán keresztül kézről kézre adtak bennünket a táncparketten. Jó kis este volt, fotók is készültek, ezeket holnap elküldöm a férjemnek.

2017 november 22

Ismét egy átlagos nap, a megszokott menetrendben. Reggel úszás, utána reggeli, azután a délelőtti rendelés.

Ma egy huszonöt éves nő keresett fel, a barátjával két éjszakát töltenek itt. Nagy dilemmája, hogy partnere esküvőt akar mielőbb, de ő még nem áll készen rá. Megkérdeztem, akkor mi a gond? A fiú nagyon kapacitálja a házasságkötést, de ő nem biztos, hogy partnere az igazi. Azt tanácsoltam, ha így érzi, semmiképp ne házasodjon. De ő attól fél, ha nemet mond, elveszíti a vőlegényét. És az olyan nagy baj lenne? Igen, mert el tudja képzelni, hogy ezzel a fiúval éljen. Én meg azt mondom, ne ahhoz menjen hozzá, akivel együtt tud élni, hanem ahhoz, aki nélkül nem tud élni. A lány megköszönte a tanácsomat, és kifelé menet még azt mondta: "maga nagyon bölcs asszony". Magamban arra gondoltam: "negyven év pszichiátriai tapasztalattal a hátam mögött ez már igazán elvárható".

2017 november 23

Lisa ma a lányomról faggatott ki. Hát ő sokkal egyszerűbb eset, mint a fiam. Harminc éves koráig élvezte az életet, de közben könyvtár szakon szerzett diplomát. Akkor férjhez ment egy öt évvel idősebb fiatalemberhez, aki könyvkiadó. Született egy lányuk, és boldogan élnek, míg meg nem halnak. Az én zabolázatlan kicsapongó lányom ma a legjobb feleség és anya. Az esküvői vacsorájukon mondta, hogy addig mindent kipróbált, most már nyugalmat, családot és boldogságot szeretne. Eddig úgy látom, hogy jó úton járnak.

Este férjemmel jól kibeszéltük a fiunk és fogadott lányom internetes románcát. Nem tudhatjuk mi lesz ebből, de az biztos, hogy lesz néhány kellemes éjszakájuk. A továbbiakat meg majd a sors elrendezi.

2017 november 24

Megint csendes napom volt, rendelési időben tudtam foglalkozni az új projektem előkészítésével. Sok mindent át kell még néznem, szeretnék egy nagyon komoly szakmai tervet összeállítani. Én elég maximalista vagyok, azt akarom, hogy a januárban beinduló párterápiás foglakozásaim nagyot üssenek. Hogy legalább országosan hír értékű legyen majd a szállodának ez a szolgáltatása. Már nincs sok időm, egy hónap múlva karácsony, itt lesz a férjem és a fiam, mire jönnek, be akarom fejezni az előkészítő munkát. A tevékenység marketing munkája gőzerővel folyik, a számítástechnikai munkákat természetesen Lisa csinálja. Készül egy a párterápiát bemutató saját web oldal, már most nagyon csicsás, és még tovább tupírozza. Lesz benne egy blog, melyre néhány nap múlva kezdhetem a bejegyzéseket írni. Már szervezik, hogy még karácsony előtt a Sidney TV műsorába hívjanak meg egy hosszabb beszélgetésre, valamelyik kedvelt show műsorba.

2017 november 25

Ma nagy kalandra vállalkoztam, szegény Lisa, nem is sejti, hogy mi vár rá. Korán reggel gépkocsival kimentünk az Uluru melletti parkolóba, innen a legszebb a napfelkelte.

És máris indulunk mászni a szent hegyre. Alaposan felkészültünk, kis hátizsákunkban viszünk egy-egy palack ásványvizet, csokoládé és müzli szeleteket. Most még elfér rajtunk a kardigán, amit hamarosan beteszünk a hátizsákba. Lábunkon magas szárú sportcipő, fejünkön széles karimájú kalap szúnyoghálóval. Erre szükség lesz, ha mindkét kezünk foglalt a kapaszkodáshoz, ne egyenek bennünket az idegesítő, és agresszív apró legyek. A szállodában valahogy megoldják, hogy kitessékeljék őket, de a sivatagban mindenütt ott vannak. A múltkori kiránduláson megtanultuk, hogy milyen szemtelenek.

Az első métereken könnyen túljutottunk, azután nagy segítséget nyújt a derékmagasságban kiépített kordonszerű lánc. Biztonságérzetet ad, és szükség van rá a meredek és sima szakaszokon, ahol kapaszkodóként szolgál. Ezen kívül sehol egy bokor, vagy fa, csak a kemény vörös szikla.

Többször megálltunk egy szusszanásra, ittunk egy korty vizet, és elmajszoltunk egy falat édességet. Lisanak mondtam, hogy először a csokoládénkat együk meg, ha nem akarjuk, hogy a hátizsákban szétfolyjon. Mire visszafelé jövünk, biztosan harminc fok felett lesz a hőmérséklet.

Mikor a láncos szakasz végére értünk, azt hittük, már sínen vagyunk. De kiderült, talán az út harmadánál tartunk. A következő szakasz már nem annyira meredek, de egyre sűrűbbek lettek a pihenők. Láttam fogadott lányomon, hogy most a pokolba kíván. Még nem tudja, ha a fiammal összejön, ez a túra csak bemelegítő lesz a rendszeres programjaikhoz.

Végül is feljutottunk, és a látvány minden kínunkért kárpótolt bennünket. Nagyon szép tiszta idő volt, az égen csak apróbb felhőcsíkok kúsztak a távolban. Körben a jellegzetes ausztráliai sivatag, benne a szállodáknak is helyt adó Ayers Rock Resort, odébb a repülőtér, és távolabb az Olgák. Még ez is milyen közelinek tűnik innen fentről. Ezeken kívül mindenütt csak a vörös sivatag a milliónyi száraz fűcsomóval, és a ritkás gyér és szürke bozótcsomókkal. Na meg néhol egy csenevész tűlevelű fa.

Miután kigyönyörködtük magunkat, elindultunk lefelé. Könnyebb és gyorsabb is volt, hogy segített bennünket a gravitáció.

Két és fél óráig tartott a túra, elfogadható teljesítmény. Gyorsabb lettem volna, ha Lisa nélkül megyek, neki ez egy nagy kihívás volt.

Ez a hatalmas monolit 360 méterre magasodik ki a talajszinttől, lefelé a föld alatt 3000 méterre van az alsó széle. Szerencse, hogy nem fordítva, sose indultam volna a megmászására.

A parkolóba érve a gépkocsi hőmérőjén láttuk, hogy kint már 32 fok van, bent ekkor 56 fok volt. Járattam öt percig a motort, hogy a légkondi lehűtse az utazóteret, aztán irány a szálloda. Öt perc zuhanyozás, félig vizesen vettem fel a bikinit, és irány a medence.

A pincér rám néz, és megkérdi: a szokásost? Bólintok és mutatom, hogy kettőt, merthogy Lisat is várom. Ez a szokásos a "miss Lisa" nevű új találmány. Fogadott lányom hozta New-Yorkból, ő találta ki, amikor akart is inni alkoholt, meg nem is. Úgy indult, hogy kért egy daiquirit, és két deci limonádét. Ezeket összeöntötte egy nagyobb pohárba. Azután mikor már többedszer kérte, a bartender az alapanyagokat és az arányokat megtartva készítette el a "miss Lisat". Tett hozzá még egy kevés narancslevet, és szirupot, az egészet összerázta kevés jégkásával, ami kiöntés után felúszik a pohár tetejére. Erre reszelt egy kis narancshéjat, szelet narancs a pohár szélére, két szívószál, és kész.

Később komótosan megebédeltünk, és folytattuk a semmittevést. Egész délután úsztunk, napoztunk, lubickoltunk, és koktéloztunk.

2017 november 26

Vasárnap van, ma a King's Kanyonhoz kirándultunk. Hat órakor már az Uluru melletti parkolóban voltunk, mert a napfelkeltét nem lehet elégszer megcsodálni. Most vagyok itt harmadszor, de minden alkalommal másként mutatja meg a szépségét. A felhőzet, az aktuális páratartalom, és ki tudja, még mi minden befolyásolja, hogy ez a fantasztikus jelenség milyen színeket varázsoljon a hegy köré.

Fél hétkor már mentünk is tovább, négy órás út várt ránk.

Kilenckor megálltunk egy rövid pihenésre, a szakácsok által összekészített piknikkosár bőséges választékából megreggeliztünk. Ez a berendezési tárgy is megérdemel néhány mondatot. Kívül vesszőfonatú, mint békebeli társa, csak abból úgy négy-öt beleférne. Az egyik fele egy kis akkumulátoros hűtőszekrény, menetközben a kocsi szivargyújtójáról tölthető. Ebben a részben három kivehető műanyagdobozban lehet a romlandó ételeket szépen szervírozni. A másik fele is két részre osztott. A hűtő melletti rész az italhűtő, a másik része edénytároló. Talpas üvegpoharak, porcelán tányérok, alpakka evőeszközök, szépen katonásan elrendezve. Két kerekén, mint a bőröndöt lehet húzni, az egész egy kis műremek.

A terepjárónkba van kinyitható kis asztalka, összecsukható székek, ötliteres ballonban ivóvíz, és még egy hatos karton Evian ásványvíz.

Pihenőnk után Lisa vezette az autót, és pontosan tizenegy órakor érkeztünk a célhoz. Több mint két órát sétáltunk a kanyon területén, aztán egy fa csenevész árnyékában megebédeltünk.

Hat órakor érkeztünk vissza a szállodába, még vacsora előtt volt bőven idő egy jó kis pihenésre a medence partján.

2017 november 27

Csendes nyugodt napom volt, délelőtt és délután is volt egy-egy betegem. Bár valójában egyikük sem volt beteg, csak arra vágytak, hogy valaki végighallgassa őket. Mellettük volt időm készülni az új projektre, és nagyon érdekes kutatásról találtam egy cikket. A téma: a tudat ereje.

Régóta ismert az orvostudomány előtt a placebo hatás. Akkor beszélünk erről, ha valaki valamiről nagyon elhiszi, hogy a szertől egészségesebb lesz, és ez a hit segíti a gyógyulását. Új gyógyszerek klinikai tesztelésekor, ezt figyelembe veszik, és igyekeznek kiszűrni a placebo hatást. A szokásos protokoll, hogy két kontrollcsoportot állítanak fel, az egyiknek adják az új gyógyszert, a másiknak egy olyan tablettát, amiben nincs hatóanyag, de mindkét csoport tagjai úgy tudják, hogy az új gyógyszert kapják. A teszt elején és végén megvizsgálják, hogy a betegek mennyire javultak az egyik, illetve a másik csoportban. Ha az a csoport, amelyik a hatóanyagot kapta lényegesen jobban gyógyult, mint a másik, akkor hatékony az új gyógyszer. Mert azok is gyógyulnak ilyenkor, akik csak placebót kaptak. Ez a tudat, a hit ereje.

Amerikai tudósok végeztek egy kísérletet a placebo hatásról. Behívtak egy programba 106 olyan szemölcsös beteget, akiken az orvostudomány addig nem tudott segíteni. Ezek az emberek egy hétig vettek részt a kísérletben, bentlakással egy intézményben. Már az első nap közölték velük, hogy felfedeztek egy csodaszert, és ezt rajtuk próbálják ki. Dél-Amerika őserdejében van egy olyan bennszülött törzs, akik között soha nem volt szemölcsös beteg. Kiderült, hogy az emberek egy olyan fa leveleit rágják, amely csak ott honos, és ez akadályozza meg a szemölcs kialakulását. Most az ebből készült gyógyszert próbálják ki rajtuk. A kísérleti alanyok minden nap kaptak egy tablettát, és reggeltől estig az új csodaszer feltalálásáról, néztek filmet, hallgattak előadást, és beszélgettek a kutatókkal. Látták, hogy a bennszülöttek szedik le a leveleket, és rágják. Látták a gyógyszer készítésének folyamatát, megismerték a bonyolult molekulalánc szerkezetét. Egy hétig csak az új csodaszerről szólt az életük. A kísérlet kezdetén, és hét végén kitöltöttek a kísérleti alanyok egy tesztet, és átestek egy alapos vizsgálaton. Mindenki gyógyult valamennyire, voltak olyanok, akik teljesen tünetmentessé váltak.

A tabletta, amit kaptak egy hétig, placebo volt, semmi hatóanyag nem volt benne. És nincs olyan növény, sem olyan bennszülött törzs, amiről a fejtágító egy hétig szólt. Mégis mindenki gyógyult valamennyire. Aztán kiértékelték a teszteket, és összevetették a gyógyulás mértékével. A két teszt azt vizsgálta, hogy ki mennyire hisz az új gyógyszerben. Akiknek nagyon erős volt a hitük, teljesen meggyógyultak, a többiek abban a mértékben, amennyire hittek az új szer hatásában.

Na, ez a tudat ereje. Nemcsak a gyógyászatban, de az élet minden területén ez így működik. Ha meg akarsz gyógyulni, ha boldogságra vágysz, ha sikeres akarsz lenni, csak rajtad múlik a végeredmény. De a tudat önmagában nem elég. A dolog úgy működik jól, ha mindent megteszel a siker érdekében, és ha erősen hiszel az eredményben.

2017 november 28

Ma reggel Lisa azt kérte, hogy amikor legközelebb a lányommal beszélek, mutassam be őket egymásnak. Rendben, ezt este le is bonyolíthatjuk, már egy hete nem beszéltünk, éppen aktuális. Nagyon szeretem a gyerekeimet, és bizonyára ők is engem, de nekik megvan a saját életük. Tudok úgy is aggódni értük, ha nem telepszem nagyon rájuk. Amikor még otthon laktak nálunk, akkor is megvolt a saját szférájuk. A szobájuk számunkra tabu helynek számított, mint ahogy a mi hálószobánk is nekik. Mi a férjemmel, este, ha hazamentünk az étkezőben vacsoráztunk, és utána a nappaliban tartózkodtunk. A gyerekek bármikor csatlakozhattak hozzánk, de ha félrevonultak, mi nem zaklattuk őket. Amióta külön laknak, hetente egyszer találkozunk velük, legtöbbször hét végén. A hét közepén, telefonon beszélünk, ilyenkor egyeztetjük a szombati, vagy vasárnapi közös programokat.

Mondtam Lisanak, vacsora után adjon nekem egy órát, hogy férjemmel a napi internetes "szeretkezésünket" lebonyolíthassuk, utána átjöhet, és felhívom a lányomat.

Mai páciensem fiatal nő, két hónapja jár új barátjával, és még mindig csak egy közös téma van köztük, a szex. Szeretne tovább lépni, de a fiú kizárja az életéből. Nincsenek közös programok, csak az alkalmanként együtt töltött éjszakák.

Nem sokat tud barátja magánéletéről. Lehet, hogy ő nem szabad ember, és nem akar többet ettől a kapcsolattól. Javasoltam, először ezt derítse ki. De ne nyomozzon utána, mert abból komoly bajok is lehetnek. Hívja meg barátját bármilyen programra. Mondja el neki, hogy vállalják fel egymást a külvilág előtt is. Ha elzárkózik, biztosan nem akar többet ettől a kapcsolattól. Ez esetben legjobb, ha szakít vele. De mindenképp legyen nyitott új barátságokra, kapcsolatokra. Járjon el társaságba, bizonyára vannak barátai, akikkel jól érzi magát. Idővel meg fogja találni azt az embert, akivel nem csak az ágyban érzi jól magát, csak legyen türelemmel.

Este sor került vér szerinti és fogadott lányom nagy virtuális találkozására. Már mindketten sokat tudtak a másikról, de most beszéltek először. Másodszülöttem hozta a formáját, vicces volt, csipkelődő, és szeretni való. Utána Lisa nagy lelkesedéssel mondta, hogy minden családtagomat mennyire szereti.

2017 november 29

Mai páciensem azt állítja magáról, hogy ő egy született vesztes. Szerinte a világon két féle ember létezik, a nyertesek és a vesztesek. Hagytam, hogy kibeszélje magát, csak néha kérdeztem közbe, aztán megpróbáltam megértetni vele, hogy milyen rosszul látja a mi kis világunkat.

Ez nem valami misztikus dolog. Egyszerűen arról van szó, hogy az ember működését a tudata határozza meg. Úgy viselkedsz, úgy élsz, ahogy a tudatod diktálja. Az egészséged, és a betegség utáni gyógyulásod is a tudatod állapotától függ. Élj tudatosan, akard a boldogságot, és akkor az is leszel. Akarj sikeres lenni, és az leszel. Akarj egészséges lenni, és meggyógyulni, és úgy lesz. Természetesen sem a boldogság, sem a siker, sem az egészség nem repül be az ablakon, mint a sült galamb. Nem elég csak akarni, mindent meg kell tenni a siker érdekében.

2017 november 30

Ma sokan voltak a rendelőmben délelőtt, és délután is. Mindenki apró, semmitmondó bajaival jött hozzám és tanácsot kért. Legtöbbször nincs is mit tanácsolni, csak azt szeretnék a páciensek, hogy valaki meghallgassa őket. Amerikában erre egy nagyon komoly iparág épült, már évtizedekkel ezelőtt. A páciens hetente eljár a pszichológusához, beül egy kényelmes fotelbe, vagy lefekszik egy kanapéra, és panaszkodik. És természetesen fizet, mint a katonatiszt. De a pénzéért kibeszélheti magát, és ez a terápia lényege. Azt a sok feszültséget, amit a családban, a lakókörnyezetében, a munkájában az ember összeszed, itt kiokádhatja magából. Megkönnyebbül, és mehet tovább a verkli.

Nagyon jól ismerem a hazai pszichológus társadalmat, ugyanígy működik, csak nem keresnek annyit, mint tengerentúli kollégáik. De nagy szükség van rájuk, ők a biztonsági szelep, ahol a gőzt le lehet engedni.

Délutánra már jól kifáradtam, és még előttem volt az edzőterem a szokásos izzasztó fél óra.

Lisán látom, hogy óriási változáson ment keresztül, már az önsanyargatást is mintha élvezné. Egy dolog nem változott, ugyanúgy istenít, mint egy pincsikutya a gazdáját, néha már nekem kínos. De amúgy nem emlékeztet arra az elesett fiatalasszonyra, akit megismertem. Mindig mosolyog, fesztelenül társalog mindenkivel, jó tudni, hogy egy páciensemet biztosan meggyógyítottam. Nemsokára jön a fiam, meglesz az utókezelés is. Már megvan a repülőjegye, december 22.-én érkezik Dubai és Melbourne átszállásokkal, és január 5.-én megy haza.

Férjem már előbb, 15.-én itt lesz, én Sidney-ben várom, és a hét végét ott töltjük édes kettesben. Visszafelé elvileg a fiammal utazik, de nekem erre vonatkozóan vannak terveim. Nem biztos, hogy annyira rohanni kell, nem várja otthon senki.

2017 december 1

Elkezdtem a második hónapomat jelenlegi munkahelyemen. Reggelinél Lisa, aki mindent tudni vél rólam, meghívott estére a bárba, hogy ünnepeljünk.

Ma is voltak páciensek délelőtt kettő, délután is kettő, es a másik szállodában is hárman vártak rám. De ma is "csak" pszichológus voltam, hallgattam, és bólogattam.

A szállodámba visszatérve, még egy kis úszás belefért, aztán vacsora, majd a szokásos virtuális beszélgetés párommal, és irány a bár. Lisa azt kérte, hogy ott találkozzunk. Ez furcsa, állandóan rajtam lóg, most mi történt? Nekem ez roppant gyanús.

Ahogy a bárba léptem, minden kiderült. Vendég egy szál sem, de a szálloda dolgozói közül mintha mindenki ott lett volna, egy gombostűt nem lehetett leejteni. Hát ez nagyon megható, megünneplik, hogy egy hónapja kezdtem el a munkám. Az igazgatónk mondott öt nagyon megható mondatot, kaptam egy hatalmas csokrot, mindenki koccintott velem, aztán a munkatársak eltűntek, és a bárt birtokba vették a vendégek. Eddig kint vártak, és hogy ne bosszankodjanak a negyedórás késedelemért, kaptak egy ingyen pezsgőt. Fergeteges este volt, mindenki velem akart beszélgetni, táncolni. Hajnali négy órakor feküdtem le, fájt a lábam, hulla fáradt voltam, ezért sokáig nem is tudtam elaludni. Tiszta szerencse, hogy nem szoktam leinni magam, most biztos totálkáros lennék.

2017 december 2

Mára nem terveztünk programot, Lisa már hét közben tudta, hogy miért. A reggeli ma is kimaradt. Tizenegy órakor mentem le a medencéhez. Úszás előtt és után ittam egy mangó dzsúszt, közben leúsztam néhány kilométert.

Lisa nem került elő, ezért megnéztem a szobájában. Szegény lány totálkáros volt, ő az éjjel helyettem is emelgette a poharat. Elmentem a bárba, és főzettem három adag olasz presszókávét, amit minden védekezése ellenére beléerőszakoltam. A hatás nem is maradt el, alig érte el a fürdőszobát, de mindent kiadott magából. Lefektettem, és hagytam pihenni, hogy majd később ránézek.

Mentem a saját szobámba, hogy ebédhez átöltözzem, amikor csörgött a telefonom. Ki kereshet ilyenkor, szombat délben? Annak a szállodának az igazgatója hívott, ahol másodállásban dolgozom. Arra kért, hogy ma menjek át hozzá egy munkaebédre. Az ötlet meglepett, és kíváncsivá tett, de természetesen ennek semmi akadálya nincs. Egy órában állapodtunk meg, volt időm kényelmesen elkészülni, majd átsétáltam a második munkahelyemre egy négy csillagos szállodába.

Kezdetnek ittunk egy koktélt, vendéglátóm azt javasolta, hogy ebédeljünk meg, és közben beszélgessünk.

Először arról faggatott, egy hónap elteltével hogy érzem magam. Tudja, hogy most április végéig van szerződésem, mik a további terveim? Lehetséges e, hogy esetleg tovább maradok? Egyértelmű volt a válaszom, hogy nem. Így is többet vagyok távol a férjemtől, mint szeretném.

Azután hirtelen váltott, beszéljek a férjemről. Még egy hónappal ezelőtt a bemutatkozásomkor említettem, hogy a férjem is szállodamenedzser volt egy évvel ezelőtti nyugdíjazásáig. Akkor megkérdezte, hogy hol tanulta a szakmát, és amikor mondtam, hogy Los Angelesben, csak annyit mondott: remek, ő is ott tanult. Most azt kérte, részletesen meséljek az eddigi életünkről, és férjem munkahelyeiről. Azt gondoltam, hogy csak kíváncsi, bár némi gyanú azért ott motoszkált bennem.

Egyetemista korunkban ismertük meg egymást, én orvosira jártam férjem közgázra. Egy egyetemi bulin találkoztunk, és szerelem volt első látásra. Ő egy évvel korábban végzett, és utána egy multi cégnél dolgozott néhány évig. Amikor én is lediplomáztam, az egyetemi klinikán kezdtem a pályámat. Két év múlva megszületett a fiunk, és utána öt év múlva a lányunk. Közben férjem egy szállodában lett gazdasági igazgató, később fél évig ugyanott igazgató, amikor elődje hirtelen meghalt. Tíz éves volt a fiam, amikor férjemet a nemzetközi szállodalánc beiskolázta a világ egyik legjobb szállodamenedzser képzését biztosító egyetemre Los-Angelesbe. Már úgy költöztünk ki, hogy nekem megvolt a munkahelyem egy Pszichiátriai klinikán. Akkor még a magyar orvosi egyetemi képzést a világon szinte mindenhol elismerték.

Öt csodálatos évet töltöttünk kint, és hazatérve férjem átvette egy ötcsillagos szálloda vezetését. Hat év múlva egy másik szállodát kapott, majd újabb öt év múlva ugyanennek a szállodaláncnak az európai igazgatója lett. Ez nagyon sok utazással járt, és bár többnyire együtt utaztunk, de ezt is meg lehet egy idő után unni. A férjem ismét váltott, a hazai legnagyobb szállodalánc menedzsmentjében dolgozott, és egy évvel ezelőtt nyugdíjba ment.

Az igazgató rám nézett, és megkérdezte: volna a férjemnek kedve átvenni tőle ezt a szállodát?

Elmondta, hogy egy másik szállodába megy dolgozni, Sidneybe. Megvan az utódja, de ő csak a következő év szeptember elején tud munkába állni, addig kellene valaki a következő nyolc hónapra.

Nagyon elkezdett pörögni az agyam. Nekem a szerződésem szerint április végéig itt kell dolgoznom. Utána terveztünk egy két hónapos körutat, de azt négy hónappal elhalaszthatjuk. Férjem vezeti a szállodát januártól augusztus végéig, én még négy hónapig dolgozom, utána meg lógatom a lábam. Na de négy hónapon keresztül? Miért ne, próbáljuk meg. A fontos, hogy így végig együtt leszünk. Jobb is, ha szeptemberben kezdjük a nagy kirándulást, akkor már tavasz van.

Még megettük a desszertet, és bementünk a rendelőbe, a számítógépemhez. Felhívtam skypen férjemet. és elmondtam neki a lehetőséget. Ránéztem így virtuálisan, mit szólsz hozzá? Amíg gondolkodsz, bemutatom az igazgatómat, beszélgessetek.

Férjem pillanatok alatt képes dönteni, amíg a számítógép monitorja előtt mi helyet cseréltünk, ő már tudta, hogy vállalja. Én nehezebben hozok döntéseket, de borítékolni mertem volna, hogy mi lesz a válasza. Megint egy olyan szituáció, amikor nincs valódi választási lehetőségünk. Ez a sors (vagy isten) ajándéka.

Visszamentem a szállodámba, és egyenesen Lisa szobája felé tartottam, amikor látom, hogy ő az egyik vendéggel flörtöl éppen. Mint akit tetten értek, olyan gyorsan hagyta ott beszélgetőtársát. Már nyoma sem volt a másnaposságának, igaz, hogy egész nap nem tudott enni.

Elmeséltem neki a fejleményeket, és ő velem együtt lelkesedett. Még nem tudjuk, ő meddig fog itt dolgozni, mikor talál a szálloda új rendszergazdát. Gyanítom, hogy lenne rá jelentkező, csak az igazgatónk nem sürgeti, mert tervei vannak Lisaval. De a lányt most nem érdekli egy új kaland. Minden nap beszélnek a fiammal egy órát, és nagyon várja a találkozást.

2017 december 3

Vasárnapra sem terveztünk programot, de kivételesen időben reggeliztünk. Lisa tegnap egész nap nem evett semmit, most bepótolta. Azt mondta, hogy egészségügyi okokból ma azt eszik, ami csak kedvére való, a tudatos táplálkozás egy napra felfüggesztve. Mondtam neki, hogy a dohányosok is így szoknak vissza a cigarettára, csak egy szál, amit azután követ a többi.

Reggeli után sokat napoztam, és úsztam, tizenegy órakor bementem a szobámba egy kicsit dolgozni. Már nagyjából felkészültem a januári indulásra, de mindig van valami, amit módosítok vagy finomítok.

Ebéd után átmentünk a másik szállodába, az ottani kis butikban láttam egy ruhát, most alaposabban megnézem, és talán megveszem magamnak. De mégsem tetszett annyira, így lemondtam róla. Szeretek vásárolgatni, mint a nők általában, de mindig alaposan meggondolom, hogy mire költsem a pénzem. Ez így volt akkor is, amikor még kevés volt, de semmit nem változott az után, hogy már nem kellett garasoskodnom.

Helyettem Lisa vásárolt magának egy szexi forrónadrágot és egy kis topot. Amikor felpróbálta meg is jegyeztem: ha ezt felveszed nincs az a pasas, akinek ne szökne fel a vérnyomása a látványtól. Ő szemlesütve, mint egy kis szűzike mondta: ezt a fiadnak vettem.

2017 december 4

Reggel már nyoma sem volt annak, hogy Lisa a hónapfordulómon túl jól érezte magát. Szombaton sajnáltam, amikor másnaposan szenvedett, ugyanakkor örültem is neki. Előző este olyan felszabadultan bulizott, hogy hamarosan jó esélye van a teljes gyógyulásának. Minden nap izgatottan elmondja, hogy nagyon várja a fiammal való találkozást. Már visszaszámol, olyan, mint egy tinédzser.

Most is nézi, hogy mit, és mennyit teszek a tányéromra. Ha valamit nem szeret, megbeszéljük, hogy mivel helyettesítse.

A délelőtti rendelésen egy amerikai házaspár keresett meg, hogy látták van a szállodában pszichiáter, szeretnék, ha beszélnék az anorexiás lányukkal. A baj csak az, hogy gyermekük nem ismeri el, hogy beteg, és eddig minden segítséget elhárított. Azt javasoltam a szülőknek, találjanak ki valami ürügyet, és ebédeljünk együtt. Aztán majd meglátjuk, mit tudok tenni.

Délben amikor Lisaval beléptünk az étterembe, a hölgy felállt az asztaluktól, átölelt, és úgy súgta a fülembe, hogy régi barátok vagyunk. Gyors tanácskozás, végül abban maradtunk, hogy Los Angelesben találkoztunk, amikor ott éltem a családommal. Kértem, hogy ők ne beszéljenek a betegségről, majd én bekerítem a 17 éves lányukat.

Az asztalnál kölcsönösen bemutatkoztunk (a férjnek is, őt "nem ismertem"). Lisa azt mondta, hogy az életét köszönheti nekem, nagyon mély depresszióból húztam ki. Nem is tudja, hogy minek is nevezzen, barátnőjének, vagy pótmamájának? Aztán semleges dolgokról beszélgettünk, végül megkérdeztem a lánytól: Te miért nem eszel, beteg vagy? Csodálkozva nézett rám, és azt mondta nem éhes. Ismét semleges dolgok következtek, majd a lányhoz fordultam. Nem tetszel nekem, mint orvos látom, hogy valami nincs veled rendben. Igaz, hogy nem belgyógyász vagyok, de ha megengeded, megvizsgálnálak délután. A lány először meglepődött, azután tiltakozott. Én hagytam, mintha túlléptem volna a témán. Az anyja épp arról kérdezett milyen nálunk otthon az élet. És én meséltem a hazámról, hogy milyen gyönyörű ország.

Ebéd után, amikor elbúcsúztunk, a lány kérte, hogy szeretne velem négyszemközt beszélni. Azt javasoltam, hogy kísérjen el a szobámba, közben beszélhetünk. Megkérdezte, miből gondolom, hogy ő beteg? Egyszerű a válasz, ránézésre nem úgy néz ki, mint egy egészséges ember. Látva, hogy mit evett, pontosabban nem evett, azt gyanítom, hogy a szervezete nem kapja meg a szükséges vitaminokat, antioxidánsokat és nyomelemeket. A lány tanácsot kért tőlem, azt mondta nem mer enni, mert nem akar túlsúlyos lenni, mint a szülei.

Javasoltam, délután jöjjön le a medencéhez, nézze meg milyen Lisa fürdőruhában. Ő is lehetne olyan, nem kell elhízni, ha megfelelően táplálkozik, és sportol.

Rendelési időm után mentem a szokásos délutáni úszóedzésemre, a lány már várt rám. Ruhában volt, és amikor látta, hogy ez meglepett, elmondta, hogy nem mer fürdőruhára vetkőzni, mert szégyelli magát. Igazán fura kettősség. Nem eszik, mert fél, hogy meghízik, de levetkőzni sem mer, mert szégyelli, hogy milyen vékony.

Javasoltam, hogy várja meg Lisat, én kezdem hajtani a köreimet. Fogadott lányom szokás szerint később jött, és hamarabb abba is hagyta. Még nem bírja felvenni velem a tempót, de már jó úton jár. Hónap végére kitűztük neki célként a napi ezer métert, két részletben.

Amikor kijöttem a vízből a két lány már beszélgetett egymással, és én csatlakoztam hozzájuk. A fiatal lány arcán láttam a döbbenetet, Lisa felvilágosította őt a koromról, és ezt nem tudta megemészteni. Mármint azt, hogy lehet ilyen alakom 65 évesen. A válasz pedig nagyon egyszerű tudatos étkezés és mozgás. Amikor feltette nekem a már várt kérdést: hol tanulhatja meg, mindazt, amit mi tudunk, én tettem neki egy ajánlatot. Beszélje meg a szüleivel, hogy itt marad még egy hétre, az alatt elsajátíthatja az alapokat. Ha akarja, vacsorázzunk együtt, segítek a szüleit meggyőzni, hogy az ötlethez járuljanak hozzá.

A vacsoraasztalnál öten ültünk, a lány a szüleivel, Lisa és én. Az édesanya már úgy jött oda, hogy az ötlettől is ki volt borulva. Még soha nem volt a lányuk nélkülük sehol. Hagytam, hogy anya és lánya had vívják a csatájukat, jó tíz perc múlva az addig csendben lévő apa avatkozott be a vitába, amikor kezdett elmérgesedni a háború. Erélyesen rászólt családja két nő tagjára: most már elég legyen! Szeretném hallani a doktornő véleményét, és érveit.

Én elmondtam, hogy a lányuk anorexiás (most először mondtam ki ezt a szót). Neki külső segítség kell, mert először a fejében kell rendet tenni. Azt hiszi, ha eszik, olyan lesz, mint a szülei, és ezt nem akarja. El kell vele hitetni, hogy a két szélsőség között vannak fokozatok. Meg kell találni azt a középutat a táplálkozásban és a mozgásban, amire az ő szervezetének szüksége van. Ha egy hétig itt marad, ebben én segíteni tudok. Addig a szülők folytassák az utazást, lányuk valahol majd csatlakozik hozzájuk. Ne féltsék a gyermeküket, nagyobb baja nem történhet, mint hogy meggyógyul. Az anya elkezdett sírni, régóta gondolja, hogy lánya beteg, de hogy a bajt ők okozták neki, azt nem tudja elviselni. Amikor megnyugodott, megkérdezte, ha itt hagyják egy időre, mikor gyógyul meg a gyermekük. Őszinte voltam hozzájuk, ez csak hármójukon múlik. Én megmutatom az utat, de azon a lányuknak kell végig menni, a szülők támogatásával. Egy hétig minden szabadidőnket, és az étkezéseket hármasban töltjük. Ez idő alatt én rendet teszek a fejében, megtanítom a helyes táplálkozásra és megmutatom a mozgás örömét. De otthon nekik hármuknak kell a további feltételeket megteremteni. A lelki gyógyulás gyorsan bekövetkezik, egy-két hónap múlva. Fizikailag kell legalább egy év. Csak nagyon lassan, havonta legfeljebb fél kilót szabad híznia, hogy ne essen át a ló másik oldalára.

Az asszony rájött, hogy nincs választási lehetősége, a lánya egészsége mindennél fontosabb. Még felvetette azt az ötletét, hogy ők is maradnak, de erről nagyon gyorsan sikerült lebeszélnem. A lánynak most ki kell szabadulni a szokott családi keretek közül, nem kellenek a visszahúzó erők. Még megbeszéltük, hogy az egy hét kicsit hosszabb lesz, velem együtt utazik Sidneybe, amikor a férjem elé megyek.

2017 december 5

Reggelinél még találkoztam a házaspárral, "hivatalosan" is átadták lányukat megőrzésre. A délelőtti rendelésem idejében utaztak el, később hallottam, a mama milyen nehezen dolgozta fel, hogy egy szem gyermekétől tíz napra el kell szakadnia. Én a lelkükre kötöttem, hogy csak naponta egyszer beszélhetnek egymással telefonon. Lányuk életében először érezze magát szabadnak, élvezze a függetlenségét, ez fontos része a terápiának.

Ebéd után egy kis fürdést terveztem, de kiderült, hogy a lánynak nincs fürdőruhája. Nem vetkőzik le sehol, mert szégyelli a testét, ami jó jel, erre lehet építkezni. Minden tiltakozása ellenére átmentünk, a szomszéd szálloda butikjába, hogy a hiányt pótoljuk, végül egy gyermek méretű bikinit választottunk. Elmagyaráztam neki, muszáj naponta szembesítenie önmagát azzal, hogy az emberek mit gondolnak a látványról, ha rá néznek. Minél inkább utálni fogja a mostani alakját, annál inkább törekedni fog a változásra.

Rendelési időm után lementünk a medencéhez, és ahogy vártam szerencsétlen betegem nagyon rosszul érezte magát. Két csinos nő mellett egy száraz kóró, akin még a kisméretű gyermek fürdőruha is csak lógott. Alig várta, hogy túl legyen a tortúrán, és végre ruhát vegyen magára. Közben megbeszéltük, semmi más dolga nincs tíz napig, mint megfigyelni, mit és mennyit eszünk, és mozgunk. Nála is ez a végcél, de szép lassan napról napra kell eljutnia odáig, nem siettetve a változást. Kitűztem számára a legfontosabb szabályokat. 1. semmit ne erőltessen, 2. minden nap többet egyen, mint előző nap, 3. soha ne egye túl magát. A mozgását is úgy kell szervezni, hogy legyen egy folyamatos építkezés, de itt a változást csak hetekben, hónapokban kell mérni. Később majd akkor lehet elégedett az eredménnyel, ha a kívánt testsúlyát stabilan tartani tudja. Ez a folyamat évekig fog tartani, és ha jól csinálja, húsz éves korától minden férfit az ujja köré csavarhat.

2017 december 6

Reggel nyolc órakor az étteremben már hárman ültünk az asztalnál. Mostantól tíz napig a menetrendem kissé megváltozik. Megreggelizünk, és közben beszélgetünk. Étkezésről, mozgásról, a testünk karbantartásáról, nőiségünkről, de főleg a lelkünkről, a pszichés állapotunkról. Azt kértem új védencemtől, hogy míg én a délelőtti rendelésen vagyok, sétáljon egyet a szálloda előtt a Yulara úton. Egyelőre a séta célja mindössze annyi, hogy szokja a rendszeres testmozgást. Közben bemehet a szomszédos szállodákba, beülhet egy kávézóba. Egy órakor az ebédnél találkozunk, minden nap segítek neki kiválasztani, mit és mennyit egyen. Közben hasonlítsa össze a mi tányérunkkal a sajátját. Az utóbbi a jelen, az előbbi a végcél, a helyes táplálkozás felé vezető úton. Délután, amikor mi úszni megyünk, ő is jöjjön velünk, amíg mi a kalóriákat égetjük, ő napozzon, lubickoljon, és szokjon hozzá, hogy mi vár majd rá. Persze csak jó sokára, ha már lesz égetni való kalória. Most minden nap csak annyit ússzon, amennyi pihenteti, felfrissíti. Szépen, fokozatosan szokjon hozzá, hogy a mozgás az élete részévé váljon. Az a cél, hogy a sport, az állandó testmozgás is olyan létszükségletté váljon, mint a levegő, vagy az étkezés. Közben soha ne felejtse el, hogy minderre miért van szükség. Azt akarjuk, hogy ezzel a nem egyszerű küzdelemmel egy gyönyörű, szép és csinos nőt teremtsünk.

A vacsorát is hármasban fogyasztottuk el, és mint a másik két étkezésnél, itt is felügyeltem, hogy mit és mennyit eszik. Ma csak az általam szükségesnek vélt mennyiség egy részét ette meg, de még bizonytalan, majd ha teljesen elfogadja az irányításomat, két-három nap múlva, ez is rendeződik.

Közben kiderült, hogy hét éve nem evett semmi édességet, most ezen is változtatunk. A szállodában fantasztikus desszertek készültek. Eddig azt csináltuk Lisaval, hogy ebédhez mindketten mást választottunk, és megfeleztük. Megengedtem fiatal védencemnek, hogy mindkettőnk édességét megkóstolhatja.

Amíg én a másik szállodában dolgoztam, Lisa gondos anyukaként helyettesített. Végül is húsz év a korkülönbség közöttük, lehetne az édesanyja. Tovább vezetve ezt a gondolatmenetet, akkor én vagyok a nagymama.

2017 december 7

Ma is folytattuk az ifjúság nevelését. Minden szabadidőmben együtt voltam fiatal védencemmel, és Lisa, ha nem dolgozott csatlakozott hozzánk. Sokat beszélgettünk kettesben és hármasban is. Arra koncentráltam, hogy az egészséges életvitel örömeit, és főleg annak eredményeit megértessem a lánnyal.

Délutáni rendelésemen különös és rendkívül ritka problémával keresett meg egy fiatalember. Elmondta, hogy nemi szervének mérete miatt az együttléteik fájdalmat okoznak barátnőjének. Úgy gondolja, hogy szakítaniuk kell, pedig nagyon szeretik egymást. A szexuális együttléteiket is hanyagolják, mert látja, hogy barátnője milyen kínokat áll ki.

Javasoltam, sürgősen keressenek fel egy nőgyógyász szakorvost, aki barátnőjét megvizsgálja. Normál esetben a női vagina képes a legextrémebb méretű hímtagot is befogadni. A hozzájuk hasonló problémás esetek majdnem száz százalékában egyszerű orvosi módszerrel segíteni lehet a betegen.

Ha kiderül, hogy ők abba a szűk egy százalékba tartoznak, akiken a szakorvos sem tud segíteni, még mindig ráérnek szakítani.

2017 december 8

A mai napom is a szokásos menetrendben telt el. Megnyugvással tapasztaltam, hogy kis védencem nagyon szereti átmeneti szabadságát. Engem úgy kezel, mint egy jóságos nagynénit, Lisat meg a barátnőjének tekinti. Mindkettőnknek olyan intim titkokat is elmondott az életéből, amit eddig magában tartott. Nagyon élvezi, hogy végre megnyílhatott valaki előtt, láthatóan hiányzik az életéből egy olyan barátnő, akivel mindent megbeszélhet.

Egy fiatalember azzal a problémával keresett meg, hogy legjobb barátjának a menyasszonyába szerelmes, érzelmeit titkolja, sem a barátjának, sem a lánynak nem meri elmondani. Tőlem várt útmutatást arra a kérdésre, hogy mit tegyen. A legegyszerűbb megoldást javasoltam, beszéljen először a lánnyal, tudja meg, hogy az érzések kölcsönösek e. Ha igen, vállalják fel, és mondják meg a barátjának. Ha nem, akkor nem tehet semmit, de a barátjának akkor is mondja el, hogy viszonzatlanul szereti a menyasszonyát. Ez így fair. Lehet, hogy átmenetileg persona non grata lesz, de később, ha már neki is lesz társa, aki feledteti vele a lányt, visszaállhat a barátság. Ne féljen attól, hogy örökre elveszíti a barátját, legyen őszinte, nem a barátja, hanem saját maga miatt.

2017 december 9-10

Szombat reggel a szálloda lakóautóján kirándulni indultunk hármasban. Első utunk az Uluru parkolójába vezetett, hogy ismét megcsodáljuk a napfelkeltét. Ezt a látványt nem lehet megunni.

Ettünk néhány falatot, ezután egyhuzamban levezettük a hátralévő utat Alice Sprigs városkába. Ugyanott parkoltuk le a lakóautót, ahol négy héttel korábban. A kávézó tulajdonosai, mint régi jó barátokat üdvözöltek bennünket. Kipakoltuk a legalább egy hétre elegendő ételköltemény ellátmányunkat. Ahogy korábban, most is megebédeltünk a vendéglátóinkkal, akik nagyon kedvesen egy egész hűtőszekrényt kiürítettek a sok finomság elhelyezésére.

Vendéglátóink autójával hármasban elmentünk kengurusimogatásra. Kis védencemet ennyire boldognak még nem láttam. Teljesen elfeledkezett minden bajáról, csak a pillanat mámorának élt, előtört belőle a gyermeki lélek.

A kávézóba visszatérve már ideje volt vacsorázni, volt bőven mit válogatni a hűtőszekrényből. Természetesen vendéglátóink most is velünk csemegéztek.

Este kilenckor bezárták a kávézót, és vendéglátóinkkal együtt mentünk a megszokott pubba, ahol most egy country együttes játszott, remek hangulatot teremtve. Csinált családunk legifjabb tagja most is nagyszerűen szórakozott elfeledve minden baját. Mindhármunkat jól megtáncoltattak a helybéli fiuk, jó fáradtan bújtunk ágyba lakókocsinkban. Házigazdáink felajánlották, hogy én foglaljam el a vendégszobájukat, de a kinyitható kanapén akár négyen is kényelmesen elfértünk volna. A tető alá beépített fekhelyeket most sem használtuk. A lefekvés utáni beszélgetésbe szépen sorban mindenki belealudt.

Reggeli után elmentünk tevegelni, mondanom sem kell, hogy kis védencem arca végig ragyogott.

Vendéglátóinkkal együtt megebédeltünk, csomagoltunk az útra egy kevés enni és innivalót, a többi étel ott maradt a hűtőben. Még legalább három napra lesz ellátmánya barátainknak.

Elindultunk hazafelé, első megállónk az Olgak volt, de most csak egy rövid sétát tettünk, figyelembe kellett venni kis védencem teherbíró képességét.

Az esti vacsora előtt még úsztam néhány kilométert, a lányok ezt kihagyták.

Vacsora után hosszan beszélgettünk a férjemmel. Én beszámoltam a kirándulásról, és szakmai eredményeimről, ő meg az otthoni dolgokról, és a költözés előtti lépéseiről. Nagyon jól halad, mire csütörtökön elindul hozzám, mindent rendben hagyhat otthon.

2017 december 11

Reggel megint egyedül úsztam, de a szokásos reggeliző asztalunknál már vártak rám a lányok. Kiderült, ők még éjfélig beszélgettek Lisa szobájában, nehéz volt az ébredés.

Ma felkeresett egy fiatal nő, és arra panaszkodott, hogy barátjával sokat veszekednek. Szeretik egymást, és nem akarnak szakítani, de sok mindenben nem értenek egyet, és emiatt sokszor áll a bál közöttük. Azt tanácsoltam neki, amit mindig is szoktam a hasonló problémával küszködőknek, hogy vegyék figyelembe, a férfi és a nő között nemcsak fizikai, de mentális különbségek is vannak. Ha ezt nem tolerálják kölcsönösen, az állandó vita előbb vagy utóbb megmérgezi a kapcsolatukat. Legyenek elfogadóak a párjukkal szemben. Ez persze nem jelenti azt, hogy mindent elnézzenek a partnerüknek, de legyenek megértőek, és ne tartsák magunkban a sérelmeket. Minden problémájukat beszéljék meg a társukkal, és ne hordozzák magukban a gondjaikat. Ha nem is tudják orvosolni, azzal, hogy beszélnek róla, megkönnyebbülnek. A magunkban tartott probléma olyan, mint egy növény. Egyre növekszik, és végül akkora bokor lesz, amit már nehéz lesz kiirtani. Ha úgy érzik, hogy már tarthatatlan a helyzetük, két lehetőségük van. Az egyik, hogy kilépnek a kapcsolatból, mielőtt belepusztulnának, a másik lehetőség, hogy külső segítséget kérnek.

Délutánra már visszatért a megszokott menetrend. Lisaval együtt úsztunk, ő kevesebbet, én a szokott három kilométeremet, és védencem is ott úszkált és pancsolt a medencében.

2017 december 12

Laza napom volt, jutott időm a párterápiás program finomítására. A nagyját már elkészítettem, de minden tökéletes alkotást lehet még cizellálni. És ez még korántsem tökéletes. Alaposan átnéztem korábbi feljegyzéseimet, hogy minden szükséges elemet beépítsek, és kutakodok a világhálón, kiváló ötletekre lehet rábukkanni, csak keresni kell.

Egy érdekesebb esetem azért ma is volt. Huszonnyolc éves csinos, de feltűnően kihívóan viselkedő hölgy keresett meg, és elpanaszolta, hogy új munkahelyén a nők kiközösítik, mert szebb a többieknél.

Megkérdeztem, milyen volt a helyzet az előző munkahelyén. Kiderült hasonló volt a vele szembeni hangulat, ezért is váltott. Azt hiszem, komoly önismereti problémákkal küzd, és ezzel szembesítettem. Az hogy szebb másoknál, nem elég ahhoz, hogy a kevésbé szép nők kiközösítsék. Ehhez valamilyen viselkedésbeli probléma is kell. Javasoltam, gondolja át, hogy mi az, ami mások szemében szálka lehet. Például túl kihívóan viselkedik, esetleg nagyon nyomul a férfi kollégákra, vagy minden nőnek felhívja a figyelmét, hogy kevesebbet ér, mint ő. Mindenképpen csináljon egy önvizsgálatot. Ha nem jut eredményre, kérjen szakembertől segítséget, vagy menjen el egy önismereti előadásra vagy tanfolyamra.

Kis védencem, nagyon élvezi a szabadságát, és egyre jobban elfogadja önmagát. Napról napra jobban vetkőzi le azokat a beidegződéseket, melyek a téves kényszerképzete mögött álltak. Minden étkezésnél olyant játszunk, hogy kinézünk egy csinos nőt, és megfigyeljük, mit és mennyit eszik. Közben megfigyelünk elhízott embereket is, hogy kapjon negatív visszacsatolást is. Napról napra egyre jobban kénytelen elhinni, hogy az ember alakját főleg az étkezései, és a napi mozgás mennyisége befolyásolja. 

2017 december 13

Mai egyik vendégem elmondta, hogy San Franciscoban dolgozik, és ott bérel harmadmagával egy lakást. Minden hét végén hazamegy a közeli kisvárosba, a szüleihez. Fél éve mindkét helyen van barátja, és bár ezt a kettősséget nem szereti, de mindkettővel jól érzi magát. Azt kérdezte, mi alapján döntse el, hogy melyiket válassza?

Megmagyaráztam neki, hogy ha nem tud dönteni, akkor egyik sem a nagy Ő. Élvezze a fiatalságát, és legyen nyitott újabb kapcsolatokra is. Ez utóbbi persze nagyon nehéz két barát mellett. De soha ne adja fel, a sors (isten, vagy teremtő), neki is szánt valakit, és az a dolga, hogy őt megtalálja. Ha a két barátjával tölti minden idejét, csökkenti a nagy találkozás lehetőségét azzal a harmadikkal, akire vár. Legyen mindig nyitott a világra, az emberekre, és élvezze az életet. A boldog emberek szeretnek élni, legyen ő is minél boldogabb. És amíg a kapcsolatai között nincs egy, amelyik a többinél fontosabb (nem kicsit, de nagyon), fogadja el ezt a kettősséget, és élvezze ki minden pillanatát. Én alapvetően nem vagyok bigámiapárti, de nem tartom isten ellen való véteknek, ha valakinek párhuzamosan több kapcsolata van. Ugyanakkor egy ilyen szerelmi háromszögben az ember hazugságban él, és az nem jó.

2017 december 14

Ma is csak pszichológusként funkcionáltam. Délelőtt és délután is csak egy-egy vendégem volt, végighallgattam őket, nagyokat bólogattam, és ők megkönnyebbülve távoztak a rendelőből. Ugyanakkor hosszú napom volt, mert holnap nem dolgozom, és a másik szállodában a péntek esti rendelésemet egy nappal előrehoztuk.

A lányok már lázban vannak. Kis védencem azért, mert holnap lejár a szabadsága, Sydneyben átadom további rongálásra a szüleinek. Lisa meg azért, mert legnagyobb bánatára több mint három napig nem leszek mellette. Ő is el akart velünk repülni, de ezt nem engedtem, szeretnék szombaton és vasárnap csak a férjemmel lenni.

Este szokásunk szerint hármasban vacsoráztunk, megbeszéltük az elmúlt tíz nap történéseit, már ami az anorexiából jó eséllyel kigyógyuló kis védencemre tartozik.

Vacsora után Lisaval és a szálloda igazgatójával még tartottunk egy másfél órás munkamegbeszélést. Az utóbbi időszakban több ember dolgozott gőzerővel azon, hogy a január elején induló párkapcsolati tréningjeimnek megfelelő sajtó visszhangot adjanak.

Lisa egy fantasztikus web oldalt kreált, melyen keresztül közvetlenül lehet időpontot lefoglalni. Egyébként nagyszerű írásokat tettünk közzé sok fotóval, nagyon interaktív környezetben. Két esszém megjelent több amerikai nagy példányszámú napi és hetilapban. Ausztráliában és Új-Zélandon minden jelentős sajtóorgánum foglalkozott a kezdeményezésünkkel.

Holnap Sydneyben a repülőtérről egyből a televízióba megyek, és a másnap leadásra kerülő talk show vendége leszek.

Összegeztük a foglalásokat, januárban már három olyan hétről tudunk, amikor teljes létszámmal számolunk. Csak az első héten van még lehetőség foglalni, egyelőre négy pár jelentkezett.

Igazgatómmal abban állapodtunk meg, még korábban, hogy ha van három pár, indítjuk a tanfolyamot, és maximum tíz párt fogadunk előre bejelentkezve. Kialakulhat ennél nagyobb csoport is, mert ha egy szállodai vendég itt értesül a lehetőségről, nem akadályozhatjuk meg a jelentkezését. Nem mondhatjuk azt, menjen haza (a világ másik felére), és majd jöjjön vissza.

Senki nem gondolta, még két hete sem, hogy ilyen nagy lesz az érdeklődés, köszönet mindenkinek, aki a PR munkában részt vett.

2017 december 15

Reggel nyolc és kilenc óra között férjemmel beszélgettünk skypen. Ő már Dubaiban volt, és a repülőtérről hívott, amíg várt a csatlakozására. Már előtte összepakoltam a hét végére, tudtam később erre nem lesz időm. A reggelit még hármasban fogyasztottuk el, utána csak egy órás rendelést tartottam. Délben egy gyors ebéd várt ránk, és onnan rögtön a repülőtérre mentünk, a gépünk pontosan délután egy órakor indult. Az úton volt időnk, hogy még egyszer minden fontos dolgot végigbeszéljünk. A lány kérésére megadtam e-mail címemet, szeretne rendszeresen beszámolni az eredményeiről. Ez jó, dicsekedni akar, ez azt jelenti, hogy nagyon elszánt. Ha a lelkesedése nem lankad, meglesz az eredmény.

Menetrend szerint fél hatkor landoltunk, ahol már vártak ránk fiatal védencem szülei. Gyors átadás-átvétel, ami részben a gépkocsiban történt meg, mert felajánlották, hogy elvisznek a TV stúdióba. Ott nagy kapkodással felkészítettek, és máris a kamera előtt voltam. A show man zseniális volt, záporoztak a kérdések, de én kiválóan álltam a sarat. Később az adásnak nagyon jó visszhangja volt.

Amíg én a kamerák előtt voltam, a telefonomra jött egy üzenet, hogy ha végzek, hívjam fel az ott megadott telefonszámot, küldenek értem gépkocsit. Férjem leendő munkahelyének jelenlegi igazgatója szervezte meg, hogy a szállodánk gondoskodjon a szállításunkról. Ebbe a szállodába jön át igazgatónak január 1-től, és az Ulurunál férjem veszi át az ő munkakörét. Épp annyi időnk maradt, hogy kiérjek a repülőtérre, tíz percet sem kellett várnom, hogy landoljon férjem gépe este fél tizenegykor.

Még több mint fél órát kellett várni, míg megláttuk egymást, az idő nagyon lassan múlt. És amikor végre átölelhettem életem párját, az katartikus volt. Sokan nem értik meg, hogy nekünk az is óriási boldogság, hogy foghatjuk egymás kezét, hogy érezzük a másik leheletét. Persze csuda jó vele a szex, de az csak véges ideig tart. Az együvé tartozás érzése viszont végtelen, ez az igazi gyönyör.

A szállodában, a szobánkban hatalmas gyümölcskosár, hűtött pezsgő, és egy valóságos büféasztal várt ránk.

Ha harminc évvel ezelőtt lennénk, most úgy folytatódna a történet, mint az egyszerű eszkimó esete. Hazament az iglujába, nagyot szexelt a feleségével, és utána lecsatolta a hótaposóját.

De mi már tudjuk, hogy a tartalmas, boldog, az ember minden porcikáját kielégítő együttlétnek nem a kezdete, hanem a befejezése, hogy összebújunk. A desszertet is a leves és főfogás után fogyasszuk el.

Gyorsan megfürödtünk, és úgy ahogy az isten megteremtett csipegettünk a finom hideg falatokból, pezsgőztünk, amihez friss epret majszoltunk. Közben kényeztettük egymást, egy simogatással, egy csókkal. Férjem nagyon jól tudja, hogy nekem egy fültőre, vagy a nyakszirtre adott finom kis csók a gyengém. És én is tisztában vagyok vele, mi az, ami őt a legjobban terelheti a gyönyörök kertje felé.

Ami ez után következett az már szigorúan felnőtt tartalom, ki van téve a képernyő sarkába a tizennyolcas karika.

2017 december 16

Úgy ébredtünk fel egymás karjaiban, ahogy elaludtunk. Tíz óra volt, ettünk egy kis gyümölcsöt, és felmentünk a szálloda legfelső emeletére az uszodába. Reggeli kávénkat is a medence mellett fogyasztottuk el, azután leróttuk a kötelező köreinket.

Kellemesen lefáradva ültünk ki a teraszra napozni, és az elénk táruló látvány elvarázsolt bennünket. Szemünk előtt teljes szépségében az öböl, jobbra a híres operaházzal, balra a kikötő híddal.

Sok szép panorámát megcsodáltam eddigi éltemben, de ez biztosan ott van a legszebb három között. Egész délelőtt gyönyörködtünk a látványban, és egymásban.

Egy órakor a szálloda éttermében ebédeltünk, és utána sétáltunk a Királyi Botanikus Kertben, és az Operaház körül.

Nagyobb túrát most nem terveztünk, majd ha a munkaviszonyunk megszűnik, hosszabb időt akarunk utazni az országban, akkor egy hetet szánunk Sydneyre.

Séta után a bárban beszélgettünk, később felmentünk úszni, kiültünk a teraszra, és ott vártuk meg a naplementét.

2017 december 17

Ma korán felmentünk az uszodába, nyolc órakor reggeliztünk, és kimentünk Sydney legszebb tengerparti strandjára, a Bondi Beachre. Gyönyörű ez a tengeröböl, hétszáz méter hosszban, száz méter széles sárga homokos föveny a Csendes Óceán partján. A levegő hőmérséklete 26 fok, az óceáné 22 fok, a legjobb ilyenkor nyakig vízbe merülni. És mi ezt tettük, csodás dolog a tengerben lubickolni. Férjemmel kiúsztunk a parttól egy kilométerre, folyamatosan meglovagolva a hullámokat. Ott egymásba kapaszkodva, mint a vízilabdázók tapostuk a vizet, és élveztük, ahogy a hullámok rendre felkapnak bennünket, és sodornak egyre közelebb a part felé. Aztán kényelmesen kiúsztunk, és elnyúltunk a forró homokra leterített gyékényünkön. Később egy kávézóban ettünk egy hatalmas fagylaltkelyhet (ezért majd külön vezekelni kell).

A Bondi Beachtől nem egész egy kilométerre van a sokkal kisebb Tamarama Beach, a kettő között egy sétáló út tekereg a tengerparton. Mi is végigsétáltunk, csak úgy fürdőruhában, és ott is úsztunk egyet.

Amikor megéheztünk, egy büfében bűnöztünk, egy pepperonis pizza csábított el bennünket.

Még maradtunk volna, de hét órakor jelenésünk volt a szálloda éttermében. A szállodalánc vezérigazgatója látott bennünket vendégül, ő lesz januártól nyolc hónapig a férjem közvetlen főnöke.

A vacsora pazar volt, mindent végigkóstoltam, de szokásom szerint az ételek nagy részét a tányéromon hagytam. Közben mindent dicsértem, nehogy azt higgyék, hogy nem ízlik. Végül a férjem elmondta főnökének, hogy imádok finomakat enni, csak nagyon vigyázok az alakomra. Természetesen ez után jött a gyönyörű bók, hogy milyen csodásan nézek ki.

Pontosan nyolc órakor a vezérigazgató parancsára bekapcsolták az étteremben lévő óriás LCD televíziót, és azt a műsort nézhettük, amelyben én is szerepelek a tegnapi felvétellel.

Az egyik vendég felismert, felpattant, és jó hangosan adta tudtára a jelenlévőknek, hogy én vagyok én.

Itt semmit nem lehet eltitkolni, úgy látszik, az egész ország tudta, hogy mikor kerülök adásba. 

2017 december 18

Reggeli előtt még úsztunk egyet fent a medencében, és a szálloda gépkocsijával kimentünk a repülőtérre.

Az Uluru repülőtérre Lisa jött ki elénk, úgy ugrott a nyakamba, kétség nem fér hozzá, hiányoztam neki. Még nem érzi magát biztonságban nélkülem, ezt kell a jövőben megoldani, de van rá bőven időnk.

Az ebédet kissé megkésve, de már a saját szállodánkban fogyasztottuk el. Asztalunknál ült a szálloda igazgatója is, meg akarta ismerni a férjemet. És Lisa is ott volt, mint az árnyék követ bennünket. Ebéd után visszatereltem őt a munkájához, a mai napom szabad, meg akarom mutatni páromnak a szállodát, és később a másikat is, melyet hamarosan át kell vennie.

Ebéd után azt javasoltam férjemnek, hogy pihenjünk egyet, de őt már hajtotta a szakmai kíváncsiság. A szállodánk bemutatását végül az igazgatóm vállalta magára, ragaszkodott hozzá, hogy leendő kollégájának eldicsekedjen az általa vezetett létesítménnyel. És őszintén bevallotta, szeretne egy ilyen tapasztalt kollégától visszaigazolást kapni, esetleg javaslatokat a jövőre vonatkozóan.

Tudtam, hogy most jó időre el lesznek foglalva a fiuk egymással, megnéztem az asszisztensemet, hogy boldogul nélkülem. Kiderült rám nincs is szükség, ezért lementem a medencéhez, úszkáltam és napoztam.

Még késő délután átmentünk férjem leendő munkahelyére, hogy ott is körbevezessem, de pár perc múlva csatlakozott a szálloda igazgatója, párom elődje, és miután összeismerkedtek, átvette a vezetést. Még közölte velünk, hogy a vacsorát itt fogjuk elfogyasztani hármasban. Megint feleslegessé váltam, benéztem a butikba, sétáltam, és amikor nagy sokára visszamentem a fiúk még mindig egymással voltak elfoglalva.

Vacsoránál kellemesen elbeszélgettünk, de szakmázni nem engedtem a váltótársakat. Holnaptól még ebben az évben van nyolc munkanap, az elég lesz az átadás-átvétel lebonyolítására.

Lisa már alig várta, hogy visszamenjünk a szállodába, és annyira követelőzött, hogy hármasban lementünk a bárba. Amikor a férjemmel táncoltam, ő áhítattal nézett bennünket, egy kívülálló azt hihette volna, hogy szerelmes a férjembe. Többen felkérték, de ő minden közeledést udvariasan elhárított. Készült a fiammal való nagy találkozásra, és még gondolatban sem akarta megcsalni őt. Tudat alatt arra számít, hogy azt a lelki támaszt, amit én jelentek most neki, gyermekünktől is megkapja majd. Én tudom, hogy sokkal többet is fog kapni, bízom a fiamban, hogy jól fogja majd kezelni a helyzetet. A lány már most látatlanban is fülig szerelmes, férjem csak mosolyog az egész történeten. 

2017 december 19

I Ismét új napirendem van. Az éjszakáimat azzal az emberrel töltöm, aki mindig is kitöltötte a gondolataimat, akinek csak a közelsége is megnyugvást jelent számomra. Egy finom érintése, egy csókja mindig azt sugallja, milyen szerencsés ember vagyok. Imádok reggel mellette ébredni, és este a karjaiban elaludni.

Az étkezéseken és a napi kétszeri úszásunknál kiegészülünk fogadott lányommal. Világosan megmondtam neki, hogy mostantól ennél többet nem kaphat belőlem, várjon még három napot, fiam úgy is beszippantja őt a saját bűvkörébe. Mert gyermekemet mindenki azonnal megszereti. A férfiak mind a barátai akarnak lenni, a nők meg egyenesen bomlanak érte. Ritka adottság, amit részben tőlünk kapott, részben meg nagyon sokat gyúrt érte.

Napközben mindhárman a saját munkánkkal foglalkozunk. Férjem reggelitől ebédig, és ebédtől vacsoráig a szomszéd szállodában van, ismerkedik új munkahelyével, és folyamatosan veszi át a feladatokat elődjétől.

Este az igazgató meghívására átmentünk az ottani bárba, hogy annak a működéséről is képet kapjon a kijelölt utód.

Nem akartam, hogy Lisa duzzogjon, ezért őt is meghívtam, és a lány nagyon hálás volt a gesztusért. Egész este a szálloda igazgatójával táncolt, aki láthatóan szeretett volna ennél többet is kapni, de Lisa nagyon elegánsan tért ki a flört elől. Kedvesen, mint egy szende kis szűzike mondta, hogy a szíve foglalt. Férjem cinkos mosollyal rám nézett, és kacsintott.

2017 december 20

Ma egy csüngő orrú ifjú hölgy keresett meg, azzal, hogy nagyon boldogtalan, a segítségemet kéri. Története teljesen szokványos, olyan életet él, mint egy átlagember, és elégedetlen az életével. Kevés a pénze, nem szereti a munkáját, nincs tartós kapcsolata.

Próbáltam megértetni vele, hogy a boldogság nem függ az anyagi javaktól, vagy inkább nem kéne, hogy függjön tőle. Vannak olyan természeti törzsek, vagy a modern társadalomban is egyes közösségek, ahol az embereknek nincsen jelentős vagyonuk, nem is élnek jól, de mégis boldogok. Ők ugyanis úgy szocializálódtak, hogy elégedettek a helyzetükkel, energiáikat arra koncentrálják, hogy boldogan éljenek.

2017 december 20

Ismét új napirendem van. Az éjszakáimat azzal az emberrel töltöm, aki mindig is kitöltötte a gondolataimat, akinek csak a közelsége is megnyugvást jelent számomra. Egy finom érintése, egy csókja mindig azt sugallja, milyen szerencsés ember vagyok. Imádok reggel mellette ébredni, és este a karjaiban elaludni.

Az étkezéseken és a napi kétszeri úszásunknál kiegészülünk fogadott lányommal. Világosan megmondtam neki, hogy mostantól ennél többet nem kaphat belőlem, várjon még három napot, fiam úgy is beszippantja őt a saját bűvkörébe. Mert gyermekemet mindenki azonnal megszereti. A férfiak mind a barátai akarnak lenni, a nők meg egyenesen bomlanak érte. Ritka adottság, amit részben tőlünk kapott, részben meg nagyon sokat gyúrt érte.

Napközben mindhárman a saját munkánkkal foglalkozunk. Férjem reggelitől ebédig, és ebédtől vacsoráig a szomszéd szállodában van, ismerkedik új munkahelyével, és folyamatosan veszi át a feladatokat elődjétől.

Este az igazgató meghívására átmentünk az ottani bárba, hogy annak a működéséről is képet kapjon a kijelölt utód.

Nem akartam, hogy Lisa duzzogjon, ezért őt is meghívtam, és a lány nagyon hálás volt a gesztusért. Egész este a szálloda igazgatójával táncolt, aki láthatóan szeretett volna ennél többet is kapni, de Lisa nagyon elegánsan tért ki a flört elől. Kedvesen, mint egy szende kis szűzike mondta, hogy a szíve foglalt. Férjem cinkos mosollyal rám nézett, és kacsintott.

2017 december 20

Ma egy csüngő orrú ifjú hölgy keresett meg, azzal, hogy nagyon boldogtalan, a segítségemet kéri. Története teljesen szokványos, olyan életet él, mint egy átlagember, és elégedetlen az életével. Kevés a pénze, nem szereti a munkáját, nincs tartós kapcsolata.

Próbáltam megértetni vele, hogy a boldogság nem függ az anyagi javaktól, vagy inkább nem kéne, hogy függjön tőle. Vannak olyan természeti törzsek, vagy a modern társadalomban is egyes közösségek, ahol az embereknek nincsen jelentős vagyonuk, nem is élnek jól, de mégis boldogok. Ők ugyanis úgy szocializálódtak, hogy elégedettek a helyzetükkel, energiáikat arra koncentrálják, hogy boldogan éljenek.

2017 december 21

Lisa már be van sózva, reggelinél engedélyt kért tőlünk, hogy a fiunk elé menjen Sydneybe. Férjem jót nevetett, gyermekünk már komoly felnőtt ember, nem kérdezi meg tőlünk, hogy élje az életét. Ezt az ötletet vele kell megbeszélni, mi nem avatkozunk bele mások dolgaiba. Csakhogy ők ezt már megbeszélték, mindössze a hozzájárulásunkat kéri, és azt tőlem megkapta.

Mai pácienseim ifjú házasok, és az asszony szeretné legyőzni a féltékenységét. Nem tudok erre vonatkozó szentenciákat átadni, helyette elmondtam nekik saját történetemet.

Amikor összeházasodtunk, férjem huszonnégy éves volt, én huszonhárom. Akkor már három éve ismertük egymást, és őrülten szerelmes voltam belé attól a pillanattól kezdve, amikor először megláttam. Bevallom, nagyon féltékeny voltam rá, nagy biztonsággal állítom, hogy ok nélkül. Akkor még nagyon naiv voltam, azt hittem, hogy a természetem ellen hiába háborgok, ezért aztán csak szenvedtem. Szerencsére a férjem nagyon megértő volt, így sikerült jól átvészelni azt a néhány évet, mely alatt fokról-fokra sikerült legyűrni azt az általam betegségnek vélt eszement állapotot, mely együtt jár a túlzott féltékenységgel. Nem fordultam szakemberhez a problémámmal, nekem, mint pszichiáter tanoncnak ez ciki lett volna. Ma már látom, hogy a legjobb orvosság a köztünk lévő szerelem volt, és a párom intelligenciája, ahogy az állandó gyötréseimet tudomásul vette, és nyugodtan leszerelte. Két év múlva, amikor első gyermekünk megszületett, a féltékenységem már majdnem normális keretek között volt, és a gondolataim az anyasággal erősen átrendeződtek.

Sokat segített, hogy hosszú házasságunk alatt soha nem volt okom kételkedni a férjem hűségében, így az évek szép lassan meggyógyították a lelkem. De ma is emlékszem arra, amikor fiatal házasként azt mondta nekem, nem az a baj, ha valaki megcsalja a párját, hanem ha kiderül. Akkor legszívesebben megfojtottam volna, de nem tehettem, mert szerelmes voltam.

Ma már biztos vagyok benne, hogy igaza volt. Az emberek életében jöhet olyan pillanat, amikor meginognak, és félrelépnek. Aztán maguk is megbánják, és vezeklésül bevallják kedvesüknek. Le akarják tenni magukról a terhet, nem számit, ha a másik is szenved az elkövetett bűn miatt. Három dolgot tanácsolok a szerelmeseknek. Először is ne lépjenek félre, soha nem lesz jobb egy másikkal. Másodszor, ha ez mégis megtörténik, vezekeljenek úgy, hogy szenvedjenek egyedül, a saját bűnük miatt ne bántsák meg azt, akit szeretnek. És harmadsorban, éljenek úgy, figyeljenek egymásra úgy, hogy ne legyen okuk máshol keresni azt, amit otthon is megkaphattak volna.

2017 december 22

Reggelinél Lisa már nem bírt magával. Nagyon várja a gyermekemet, és közben stresszel, mi van, ha nem felel meg neki. Nagyon beleélte magát, hogy most megtalálja élete második nagy szerelmét. Próbáltam megnyugtatni, nagyon csekély eredménnyel. Aztán én is, férjem is mentünk a dolgunkra, közben a lány elrepült.

Ugyanabban a szállodában töltenek öt éjszakát, amelyikben egy héttel korábban mi is megszálltunk. Mi akkor a szállodalánc vendégei voltunk, és minden tiltakozásom ellenére ez most is így lesz. Férjem elődjén keresztül üzente a vezérigazgató, hogy ez a minimum. Nagyon büszke rá, hogy ilyen nagy tudású és tapasztalatú munkatársa lesz, napokon belül.

Érdekes problémával keresett meg egy fiatal pár. Néhány hónapja találtak egymásra, nagyon tetszik mindkettejüknek ez a kapcsolat, de félnek attól, hogy a párjuk szakítani fog velük. Mindketten elmondták eddigi szomorú tapasztalataikat.

Nem tudok jobbat javasolni, mint hogy vegyék figyelembe a természet törvényeit. Tudomásul kell venni, hogy a férfiak és a nők természete más, ezért nem egyformán működnek. Ha igazán szeretünk valakit (kedvest, szeretőt, házastársat), akkor mindent meg akarunk adni neki. A legelső, és egyben a legtöbb, amit megadhatunk a másiknak, hogy megértjük őt, és megismerjük mi az, ami neki jó. Minden tárgyiasult ajándéknál többet ér, ha megkapja tőlünk, amire vágyik. Szeretetet, gondoskodást, együttérzést, szexet. Az a célszerű, ha mindig a párunk igényeit akarjuk kielégíteni, és ha ezt kölcsönösen műveljük, boldogok leszünk. Azt mondtam a párnak, higgyék el, adni jobb, mint kapni. Ha meg akarják tudni egymás igényeit, beszéljék meg, már a kapcsolat kezdetén. Jól működő párok között nincsenek tabu témák, és nincsenek perverz szokások. Ez nem azt jelenti, hogy legyenek konzervatívak, épp ellenkezőleg. Egy jól összeszokott pár soha nem lehet perverz. Ami az egyik embernek természetes, az másoknak meghökkentő lehet. Soha ne a konvenciókkal törődjenek, hanem csakis a párjuk igényeivel. Adják meg társuknak, amire vágyik, és ha túl sokat kér, beszéljék meg. Találjanak olyan közös nevezőt, ami mindkettőjüknek jó. Az életben túl sok kompromisszumot kell kötni, célszerű ezek számát minél inkább csökkenteni.

2017 december 23

Nagyon élvezzük, hogy végre kettesben lehetünk. Imádom fogadott lányomat, de örülök neki, hogy öt napig nem jár a nyakamra.

Reggel korán keltünk, azt akartam, hogy most édes kettesben nézzük meg a napkeltét, onnan, ahol ez a legszebb látványt nyújtja. Utána megmásztuk az Ulurut, most nem kellett a társamra is vigyázni, élvezet volt a kis túra.

Mire visszamentünk a szállodába, mehettünk ebédelni. A nap további részét a medence partján töltöttük, úsztunk, napoztunk, és élveztük egymás társaságát.

Este férjem leendő munkahelyén vacsoráztunk elődje társaságában. Az igazgató elmondta, már több kiváló ötletet kapott páromtól a Sydney szálloda működtetésével kapcsolatban. Alig töltöttünk ott két napot, de kifigyelte, mi az, amin lehetne javítani.

2017 december 24

Délelőtt még csináltunk egy helikopteres túrát, ebédig úsztunk egyet, és egy órakor részt vettünk az igazgató karácsonyi díszebédjén. Az esti karácsonyi partiig még bőven volt idő, megmutattam férjemnek a környéket. Bementünk a szomszédos szállodák területére is, hogy az általa irányított létesítményt összehasonlíthassa a konkurenciával. Bár ez a szó itt nem helyénvaló, nagyon jó az együttműködés a szálláshelyek között, mindegy, hogy melyik hány csillagos. Az építtetők arra is vigyáztak, hogy minden szállodában egymástól eltérő éttermeket, bárokat, kávézókat, és üzleteket üzemeltessenek. Igaz, hogy itt az Uluru mellett ezek biztosítják a szórakozást.

Este a medence körül varázslatos karácsonyi partit szerveztek. Nekem mókás volt a rövidnadrágos télapó, de itt ilyenkor van a nyár, ez egy igazi nyári mikulás.

Különleges koktélokat szolgáltak fel, édes finomságokkal volt tele a büféasztal, és volt fagylalt minden mennyiségben. Kedvencem a mangó fagyi, olyan, mint a lefagyasztott sorbet, tele gyümölcsdarabokkal.

És kapott mindenki egy kis mikuláscsomagot, jó kis buli volt.

Lefekvés előtt még beszéltünk a lányomékkal, akik akkor díszítették a fenyőfát, egy szem lányunokám már nagy izgalomban várta az estét. A vejem szülei lesznek csak náluk az ünnepi vacsorán, amióta kis drágám megszületett ilyen kis létszámú karácsony estéje még nem volt. Aztán beszéltünk a két fiúunokával és az anyjukkal, majd ágyba bújtunk, hogy egymás karjaiban zárjuk az ünnepet.

2017 december 25-26

Évtizedek óta az első alkalom, hogy a férjemmel kettesben ünnepeljük karácsonyt. Hiányoznak a gyerekek és az unokák, ugyanakkor nagyon jó kettesben lenni egész nap. Kéz a kézben sétálni az utcán, egyik szállodából a másikba benézni, meginni egy kávét, vagy egy koktélt. Nincs munka, nincsenek barátok, csak mi ketten. Most éljük a harmadik nászutunkat.

Első alkalommal egy szakszervezeti üdülőben voltunk Mátrafüreden, azután a harmincéves házassági évfordulónkat Hawaii-on ünnepeltük barátaink körében, ahol másodszor is összeházasodtunk egy ökomenikus templomban.

Két napig nem csináltunk semmit, csak élveztük egymás társaságát, és az idő olyan gyorsan elrepült. Este még lementünk a bárba, és végigtáncoltuk az éjszakát.

A fiammal és Lisaval minden nap beszéltem. Elmondták, hogy merre jártak, mit láttak, de amikor azt kérdeztem, hogy vannak, csak sejtelmes félrebeszélést kaptam.

Lisa ma este azzal hívott, hogy holnap, ha megjönnek, szeretnének velünk négyesben beszélgetni. Én holnap dolgozom, este a másik szállodában rendelek, férjem is az átvétellel foglalkozik napközben, abban maradtunk, hogy együtt vacsorázunk, és közben beszélgethetünk.

2017 december 27

Nagyon nyugodt napom volt, nem jelentkezett senki a rendeléseimre. Úgy látszik, ilyenkor az ünnepek után az a kevés vendég, aki a két szállodában van, lelkileg egészséges, nincsenek problémái.

Fiam és Lisa miután megérkeztek, a rendelőmben megkerestek. Nem volt vendégem, így a rendelési időmből hátralévő fél órát hármasban töltöttük. Együtt mentünk át a másik szállodába, ott a fiam megkereste az apját, Lisa meg velem maradt, gyónni akart. Abban maradtunk, hogy elkezdünk beszélgetni, de ha jön páciens, majd este folytatjuk. Nem jött senki, így hát több mint két órán keresztül lelkiztünk. Megkérdeztem, milyen volt az előző négy nap, fogadott lányom lesütötte a szemét, és elpirult, először csak annyit mondott: frenetikus. Én nem szóltam semmit, gondoltam annyit mond el, amennyit akar. Aztán csak beszélt és beszélt megállás nélkül. Elmondta, hogy nagy várakozással készült a fiammal való találkozásra, de ezerszer többet kapott, mint amire számított. Én tudtam, hogy nagyon elégedett lesz, mert ismerem a gyermekemet, és az elmúlt hetekben alaposan megismertem Lisa egész életét. Tudom, hogy mit kapott a házasságában, és azt is, milyen kapcsolatai voltak korábban. Ezért az sem lepett meg, amikor Lisa szex istennek nevezte fiamat. Persze egy kapcsolatban ez nagyon fontos, de engem sokkal jobban érdekelt, hogy lelkileg segíteni tudjuk a teljes gyógyulását.

A saját szállodámban visszatérve leúsztam a délutáni penzumomat, és az estét egy nagyon hangulatos családi vacsorával fejeztük be.

2017 december 28-29

Két laza nap egymás után, nem jött egyetlen páciens sem, volt időm még az utolsó simításokat elvégezni a hamarosan induló tanfolyamok programjaiban.

Csütörtökön a fiam délelőtt megmászta az Ulurut, délután pedig nekem segített az új program előkészítésében. Vannak olyan elemek, melyekhez ő jobban ért nálam, hasznos tanácsaival felvértezve magam, biztosabban kezdem el a munkát.

A televíziós szereplésem meglepő hozadéka, hogy már februárra is betelt az összes tervezett kurzus. Igazgatómmal már megbeszéltem, hogy a szerződésemet meghosszabbítjuk négy hónappal, ebben az időszakban én csak a párterápiával foglalkozom, és közben bevezetem a munkába az utódomat. A tervezett hat hónap munkából tíz lesz, de most már minden rendben van, férjem is itt van.

Január elsején, ha a szilveszteri buli után magunkhoz térünk, átköltözünk férjem szolgálati lakásába, a másik szállodába. Ez most egy érdekes helyzet, az egyik másodállásos munkámban a párom lesz a főnököm.

Pénteken egész nap együtt dolgoztam a fiammal, kiváló ötleteket kaptam tőle.

Az étkezéseken és a napi kétszeri úszáson együtt vagyunk négyesben, a nap többi részét mindenki a munkájával tölti, illetve fiam nyaral.

Lisa már nem kapaszkodik belém, most fiam a lelki támasza, láthatóan boldog és kiegyensúlyozott.

2017 december 30-31

Szombat reggel gyermekem Lisaval kirándulni mentek a lakóautóval. Két napig csavarogtak a sivatagban, csak szilveszter estére jöttek vissza, hogy az évet együtt búcsúztassuk.

Férjemmel ezt a két napot pihenéssel töltöttük, január elsején mindkettőnknek indul a nagy daráló.

Vasárnap este van, nyolc órakor négyesben megvacsorázunk, és indulhat egy fergetegesnek ígért évbúcsúztató.

2018 január 1

Reggel hét órakor hagytuk el a buli helyszínét, úgy a középmezőnyben. Később hallottam, hogy az utolsó már eléggé lagymatag egy órát hagytuk csak ki.

Délután egy óra körül hagytam el az ágyat, és a készülődésemmel a férjemet is felébresztettem. Ő közben délelőtt már egyszer felkelt, kikísérte elődjét a repülőtérre, aztán visszafeküdt, most az én motoszkálásomra ébredt. Kettőkor ebédeltünk kettesben, a fiatalok, még nem kerültek elő.

Délután összepakoltuk személyes tárgyainkat és a londinerek kis kocsikkal átszállították a másik szállodába, új lakásunkba. Azért költözünk, mert eddig én egy nagyon kényelmes lakosztályban voltam elszállásolva, de mostantól egy önálló bungalónk lesz. Amiben van három hálószoba, két fürdőszoba, hatalmas étkezős konyha, ötven négyzetméteres nappali, óriási terasz, saját medencével, jakuzzival. Minden kényelmet biztosítanak az igazgató úrnak, hogy itt a semmi közepén otthonosan érezze magát.

A konyhában nagy főzések nem lesznek, korlátlanul válogathatunk három kiváló étterem legjobb fogásai között. Ha kettesben akarunk enni otthon, akkor is célszerű valamelyik konyháról hozatni a nekünk tetsző fogásokat.

Már pakoltunk új lakásunkban, amikor megjelent Lisa a fiammal, és egy üveg pezsgővel. Néhány perc múlva csatlakozott a társasághoz igazgatóm is. Ő csak benézett hozzánk, pár perc múlva már távozott.

Leültünk négyesben, hogy beszélgessünk a jövőről. Látható, hogy fiam és Lisa nagyon egymásra hangolódtak, kíváncsi voltam, hogy képzelik a továbbiakat.

A fiatalok már maguk között megbeszélték, nem tudják hogyan, de a jövőjüket valahogy össze akarják simítani. Lisa helyzete egyszerűbb, őt a hazájához csak a szülei ottléte köti. Eltökélte, hogy követi új szerelmét, akár a világ végére is. Fiam meg azon gondolkodik, hogy áttelepüljön az Egyesült Államokba. De egyelőre csak a bizonytalanság a biztos.

Férjem a család esze, igazi menedzser, visszautasíthatatlan ajánlatot tett gyermekünknek. Az otthon jól begyakorolt tevékenységét tegye át ide az ő szállodájába. Lisa készítse el a foglalkozások elektronikus megjelenítését, úgy ahogy azt a mi szállodánkban is megtette. Beindítják a gépezetet, januárban végigfuttatnak egy nagy PR kampányt, és amilyen gyorsan lehet, kezdje el a munkát. Ötödikén utazzon haza, rendezze az ügyeit, és mielőbb jöjjön vissza. Megbeszéljük az igazgatómmal, hogy a lakrészbe, amit eddig én használtam, beköltözik Lisa, az kettejüknek is kényelmes lakás lesz a következő nyolc hónapra.

Férjem monológját mindhárman csendben hallgattuk, és mindenki tudta, hogy erre a lehetőségre nem lehet nemet mondani. A fiataloknak lesz nyolc hónapjuk, hogy eldönthessék, utána merre haladjanak, együtt, vagy külön.

Késő este a gyerekek távozása után fejeztük be a pakolást, és felszenteltük a legnagyobb hálószobánkat.

2018 január 2

Újév, új munkarend, új tevékenység. A másik két szállodában a rendelést megszüntettük. Eddig sem volt sok értelme, szállodánként heti egy napban kevés embert lehet elérni. A vendégek általában csak két éjszakát töltöttek itt a világ végén, többségük a saját szállodájukban nem is találkozhattak velem. A betegek nagyobb része eddig is átjött abba a rendelőmbe, ahol délelőtt és délután is dolgoztam.

Mától minden nap délután öt és hét óra között fogadom a pácienseket, függetlenül attól, hogy melyik szállodában laknak. A párterápiás csoportfoglalkozások a jövő héten indulnak, és keddtől péntekig tartanak. Délelőtt kilenctől négy óra, és délután kettőtől három óra időtartamban. Hétfőn egész nap lesz időm felkészülni a heti programra.

Reggel hétkor kelünk, férjemmel együtt, aztán a medencében egy kiadós reggeli torna vár ránk. Nyolckor reggelizünk, férjem ezután igazgatja a szállodáját, én meg megyek a délelőtti foglalkozást megtartani. Van egy óra ebédidőm, ha tudunk, együtt ebédelünk, ha nem, akkor én a munkahelyemen lemegyek az étterembe. Kettőkor folytatom a csoportterápiás munkámat, ötkor kezdem a rendelést. Hét és nyolc óra között úszom egyet, azután vacsora. Csak sejtem, hogy többnyire az ebédjeimet egyedül költöm majd el, remélem, hogy a vacsorák döntő részét már párommal együtt.

Még van néhány napom, hogy a közös reggeli után a délutáni rendelésemig készüljek a jövő heti indulásra.

Most, hogy a két másodállásom megszűnt, igazgatóm megduplázta fizetésemet. Ennek fedezetét bőven biztosítja, hogy jövőbeni foglalkozásaimnak köszönhetően folyamatosan tíz szobával több foglalása lesz a szállodának. A foglalkozás időtartama négy teljes nap, ezért egy nappal előtte el kell foglalni a szállodai szobákat, és csak egy nappal később lehet elutazni. De aki ide eljön, biztosan megnézi az Ulurut, ez további egy nap. Már meg is beszéltük a szállodai munkatársakkal, hogy a rendelőm közelében lévő tíz lakrészt fenntartjuk a tanfolyamok résztvevőinek. Van közöttük négy lakosztály a nagyobb luxushoz szokott vendégeinknek.

Fiam ma egész nap szervezte a jövőjét. Telefonált, internetezett, Lisanak elmondta milyen web oldalt akar működtetni, a szálloda PR menedzserével egyeztetett. Készült a nagy kalandra.

2018 január 3

Ma véglegesítettem a párterápiás program anyagát. Minden nap más témakört beszélünk meg, délelőttönként interaktív előadás, délután gyakorlatok, és csoportos beszélgetések keretében.

A foglalkozások helyszíne a rendelőm kertje lesz, eső esetén az egyik kisebb konferenciaterem, ami a rendelőtől csak pár lépés távolságra van.

Hétfő este közös vacsorával kezdünk a konferencia teremben, ahol a párok megismerkednek egymással.

Kedden a tudat lesz a központi téma. Egy nap alatt nem lehet mindent megbeszélni, de a párkapcsolatok szempontjából fontos elemeit legalább érintőlegesen átnézzük. Szó lesz a tudat szintjeiről, az én tudatról (ego), a tudatalattiról, és főleg a tudat szerepéről az emberi kapcsolatokban.

Szerdán arról beszélünk, hogyan ismerjük meg önmagunkat és a párunkat.

Csütörtök központi témája a szexualitás és annak szerepe a párkapcsolatokban.

Pénteken a boldogság keresése, és megélése, az örömszerzés boldogsága lesz a témánk.

Minden tanfolyamot péntek este egy közös vacsorával zárunk, kint a szabadban a "csend hangja" program keretében. Szeretném, ha ez egy örömünnep lenne, az egymásra találás boldogságának ünnepe.

A csend hangja program lebilincselő látványosság. Terített asztalok a semmi közepén, oldalt roskadásig megrakott svédasztal, a tér másik oldalán bárpult, ahol két mixer dobálja keverés közben a koktélokat. Mindehhez háttérben az Uluru, mely fölött még ott süt a lemenni készülő nap. Amikor a napkorong megközelíti a piros sziklatömböt, kezdődik a lenyűgöző látványosság. Ahogy a vörösen izzó égitest egyre inkább eltűnik a hegy mögött, minden olyan szürrealisztikus lesz. Másodpercenként változó színekben pompázik a szikla, és háttere, na meg az égbolton kúszó felhőfoszlányok. A sárgától a vörösig minden színárnyalat megmutatja magát, leírhatatlan látvány. Azt a néhány percet, amíg ez a csoda tart, mindenki némán, tátott szájjal nézi, a csendet szinte vágni lehet. Ezért nevezték el a programot "a csend hangjának".

A párok egy része szombat délelőtt elutazik, de bízom benne, hogy nagyobb részük még marad egy napot, és közelről is megnézi, vagy megmássza az Ulurut (ha már itt van).

2018 január 4

Ma a kertészek kicsinosították a rendelőhöz tartozó intim kertet. A fedett teraszon elhelyezték a székeket, a nagy LCD televíziót a prezentációkhoz, és egy asztalt, ahol a foglalkozások idejére apró falatkákat és innivalót szervíroznak. Kaptunk egy kapszulás kávégépet, valamint egy italhűtőt, ezt minden reggel feltöltik.

Este négyesben vacsoráztunk a lakásunkban. A szakácsok készítettek egy hideg sültes tálat, többféle salátával, és az én szállodámból hoztak át somlói galuskát. A receptet a főcukrász tőlem tanulta, de tett bele egy kis csavart. Pohárdesszertként van szervírozva, és a tetején a rácsurgatott fehér és fekete csokoládé csíkok össze-vissza keresztezik egymást. Nagyon látványos, és természetesen finom, a kedvenc desszertem.

Férjemmel már megbeszéltük, most a gyerekeknek is elmondtuk, hogy a nyári szünetben az unokákat kihozzuk Ausztráliába. Úgy szervezzük, hogy a lányom a férjével, a lányunokánkkal, valamint a menyem a két fiúunokával körbeutazzák az országot, és közben minket is meglátogatnak. Megbeszéltük, hogy amíg a fiam otthon lesz, összerántja a két családot, az útvonalat és programot közösen megszervezik.

2018 január 5

Délelőtt kikísértük a repülőtérre fiunkat, most elbúcsúztunk tőle, de hamarosan viszont látjuk. Néztem Lisat, hogy mennyire viselte meg szerelme távozása, de meglepően vidám volt. Feldobta a tudat, hogy tíz nap múlva ismét együtt lesznek, reményei szerint azután már örökre. A nap további részében csak férjem dolgozott. Én most kihasználom ezt a három napot egy nagy pihenésre. Jövő hétfőtől közel nyolc hónapon keresztül kemény, embert próbáló munka vár rám. Utána férjemmel négy hónapot utazunk, végigjárjuk a térséget. Ami már biztos, körbejárjuk Ausztráliát és Új-Zélandot, de tervezzük, hogy meglátogatunk néhány kedvelt turista paradicsomot is. Ebben az évben karácsonykor már otthon az unokákkal ünneplünk, mint korábban mindig, a saját házunkban.

Érdekes nyolc hónap vár ránk. Férjem a világ végén, a semmi közepén igazgat egy szállodát, és én most itt lakom. De a konkurens szállodában dolgozom. Ott ahol nagyobb fiam lakik, ő viszont itt, az apja szállodájában dolgozik. Mindkettőnk munkája hasonló, végül is egymás konkurensei vagyunk. És itt van Lisa és a fiam esete. Egymástól kilencezer kilométerre élnek, és itt a világ végén találtak egymásra, otthonaiktól tizenhatezer kilométer távolságban. Most lesz nyolc hónapjuk, hogy kitalálják hogyan tovább.

Egy éve azt gondoltam, hogy végleg nyugdíjasok lettünk, eleget dolgoztunk, már nem vállalunk újabb megbízatásokat. De az élet mindig hoz új érdekes fordulatokat.

Régi mondás, igaz mondás: soha ne mondd azt, hogy soha.